Laine

„Szeret… Nem szeret, szeret, nem szeret” – mormoltam f�lhangosan a szavakat. A haza�t a buszmeg�ll�t�l t�l hossz�nak �s unalmasnak �g�rkezett, ez�rt n�h�ny m�hecsk�vel megk�zdve let�ptem p�r vir�got az �t menti burj�nz� bokorr�l. Kicsit csaltam, t�l sok szirom volt a vir�gon, ez�rt egyszerre t�bbet is let�pkedtem. Visszafordultam. A s�t�tsz�rke j�rd�n itt-ott lila szirmok voltak.  �gy a negyedik vir�gn�l j�rhattam. Az utols� szirmokn�l j�rtam. „Nem szeret…” – Fels�hajtottam, eldobtam az megkopasz�tott vir�got, �s a k�vetkez�t vettem a kezembe. H�t persze. A vir�g nem hazudik. B�r �n is ilyen �szinte tudn�k lenni. Hajlamos vagyok sz�p, de hamis �lmokba ringatni magam. Idegesen t�pkedni kezdtem a k�vetkez� vadvir�got, k�zben elgondolkodtam azon, hogy igaz�b�l mit is v�rok.  Az �n „lovagom”, Daniel, a suli egyik leghelyesebb sr�ca volt, gazdag, j�k�p�, �s persze tot�l bunk�. Ments�g�re sz�ljon, hogy amikor besz�lgett�nk, egy�ltal�n nem volt az. A bar�tn�im, mikor meghallott�k kivel besz�lgetek �jabban, teljesen lesokkoltak. Tiszt�n eml�kszem Alice szavaira. „Te �s Daniel McGregor? Felejtsd el Laine!” Igaza volt. Tudom, hogy nem �gy �rtette, ahogy �n. � az�rt gondolta, hogy nem �rdemes, mert a sr�c, hmm, mondjuk �gy, hogy t�l magabiztos. Na j�, ink�bb egoista, �s csak mag�ra gondol. De �n egyszer�en k�ptelen voltam feladni. Ugyan hogy adhatn�m fel, mikor m�r h�rom �ve is od�ig voltam �rte? M�r akkor is alakult k�zt�nk valami, de azt�n hirtelen abbamaradt �s �n j�l eml�kszem mi�rt. Miattam. Nem �rtem annyit neki, hogy k�zdj�n �rtem. Vagy csak le akart fektetni, de mivel el�g j� kapcsolatai vannak, gyorsan �rtes�lt arr�l, hogy nem az a fajta l�ny vagyok. Vagy tal�n bennem van a hiba. S�t, ez t�bb mint val�sz�n�. Nem vagyok el�g csinos hozz�, elv�gre nem vagyok az a modellalkat. Ennek ellen�re – m�g mindig meglep�d�m ezen – volt m�r nem is egy bar�tom. Persze, nem valami hossz� kapcsolatok voltak, de �n mindig j�l �reztem magam, �s amit m�g jobban furcs�llok, hogy mindig �n szak�tottam. Mondjuk, ez lehet az�rt is, mert nem hagytam a sr�cnak el�g id�t, hogy r�j�jj�n, egy�ltal�n nem vagyok bar�tn� alapanyag. �pp az utc�nkba kanyarodtam be, mikor az utols� szirmot is let�ptem. A v�geredm�ny ugyanaz, mint az el�z�n�l. M�rgemben a f�ldre haj�tottam a marad�k vir�got, �s d�h�sen szaladni kezdtem. Mint egy �vod�s… Bev�gtam magam ut�n a kaput, �s felszaladtam a l�pcs�n, majd meg�lltam, �s m�lyeket kezdtem l�legezni, hogy lenyugtassam magam. Nem akartam, hogy ap��k �szrevegy�k, fesz�lt vagyok. Er�teljesen lenyomtam a bej�rati ajt� kilincs�t, �s bel�ptem az el�szob�nkba. – Sziasztok! – apa a szob�j�ban dolgozott, am�g anya a konyh�ban s�nd�rg�tt, ahonnan kellemes illatfelh� sz�llt fel�m. A konyh�ba s�t�ltam. – Hmm, anya mit f�z�l? – Egy puszit nyomtam az arc�ra, k�zben k�v�ncsian belen�ztem a faz�kba, majd elfintorodtam. – S�sk�t. A kedvenced! – R�m kacsintott, �s arckifejez�semen elnevette mag�t. – Ne agg�dj, r�d is gondoltam, van itt egy kis t�k�rtoj�s, �s az illat, amit �rzel, az fas�rozott. – Erre egy kiss� felder�ltem, majd a szob�m fel� indultam. Anya meg�ll�tott. – Minden rendben? – T�l j� emberismer� volt, de �n ann�l is jobb sum�kol�. – Persze! –Villantottam r� a legmeggy�z�bb mosolyomat. – Megyek, ledobom a cuccaim! – Anya b�lintott, �s r�m mosolygott. �gy l�tszott, siker�lt meggy�zn�m – vagy csak kegyelemb�l elengedett. A szob�m fel� vettem az ir�nyt. Mikor bel�ptem, a sz�kemre haj�tottam a t�sk�m, �s beled�ltem az �gyba. Nem, nem vagyok j�l. Daniel m�r n�gy napja nem keres, nem �r r�m, m�g csak k�sz�nni sem k�sz�n az iskol�ban. Pedig minden sz�netben kir�ngatom a folyos�ra a l�nyokat, h�tha �sszefutok vele. M�g j�, hogy Laslievel bar�tok, aki t�rt�netesen az oszt�lyt�rsam, �gy n�ha a term�nk fel� viszi az �tja, b�r ez nem fordul el� gyakran. Tal�n �gy jobb is, ahogy mondani szok�s, � �s �n, nem tartozunk egy vil�gba. Bele k�ne t�r�dn�m, de k�ptelen vagyok r�. K�ptelen vagyok, am�g egy szikr�nyi es�lyt is l�tok kett�nknek. Hanyatt fek�dtem az �gyon, �s a plafonon l�v� kis foltocsk�t kezdtem figyelni. A gondolataim az iskol�ra v�ndoroltak. Az oszt�lyban �n vagyok a dilis l�ny. N�ha kicsit hiperakt�v, �r�lt, de szeretnival� l�ny. Pont a haver kateg�ri�ba tartozom. El kell ismernem, nem �n vagyok a legn�iesebb teremt�s a vil�gon, de az�rt nem menthetetlen a helyzetem. Plusz, ha Daniel megszeret, legal�bb �nmagam�rt szeret. Egy pillanatig se pr�b�ltam megj�tszani magam el�tte – igaz�b�l m�s el�tt se – ez nem az er�ss�gem. Olyan vagyok, amilyen, ha ezt nem tudja elfogadni, nem �n vagyok a megfelel� a sz�m�ra. Bezzeg �, � t�k�letes. Semmi hib�t nem tal�lok benne, azon k�v�l, hogy n�ha egy kicsit egoista. De h�t, ha van mire, akkor mi�rt ne? Igaz�b�l irigyelem az olyan embereket, akiknek ennyi �nbizalmuk van. �n – a felt�n�en vid�m szem�lyis�gem ellen�re – soha nem voltam egy magabiztos l�ny. Mindig is k�ts�geim voltak magammal szemben, �s olyan elv�r�sokat �ll�tottam magamnak, amit nem tudok teljes�teni. Tal�n ez�rt is van az, hogy egy r�szem gy�l�li �nmag�t… Tov�bbf�ztem a gondolataimat, azt�n sz�pen lassan elcsendes�ltek azok is.

Kinyitottam a szemem. A szob�ban f�lhom�ly uralkodott, el�g k�s�re j�rhatott. Hirtelen t�gra ny�ltak a szemeim, �s a telefonom fel� kaptam ijedtemben, ami a zsebemben pihent. Kir�ncig�ltam, �s hunyorogva leolvastam az id�t. 17:32. Holnap fizika dolgozat, musz�j �tn�znem legal�bb egy-k�tszer. Kik�sz�l�dtam az �gyb�l, mire a gyomrom t�relmetlen�l kord�lt egyet, jelezve, hogy fontosabb dolgom van, mint a fizika h�zi feladat. �s�tozva a konyha fel� t�molyogtam, �s szedtem magamnak egy-k�t h�st, �s egy t�k�rtoj�st, majd le�ltem az asztalhoz. Anya s�t�lt be az eb�dl�be. – Nem akartalak fel�breszteni, f�radtnak t�nt�l. J� �tv�gyat! – r�mosolyogtam. – K�sz�n�m – T�nyleg f�radt voltam. Az ut�bbi napokban nem igaz�n siker�lt kipihenni magamat. Igaz, ez az �n hib�m, t�l sokat olvasok, meg irk�lok, �s persze agyalok. Az �lland� t�preng�st nem tudom abbahagyni, mindig keresem a velem t�rt�nt dolgok okait. Lehet, hogy filoz�fusnak k�ne mennem. Csendesen ettem az eb�det – m�r ink�bb vacsor�t – mikor eszembe jutott, hogy a fizik�n k�v�l ma m�g m�s tennival�m is van. K�t hete j�rok futni, mindig is voltak fenntart�saim az alakommal szemben. T�bben mondt�k, hogy �gy j�, ahogy van, de nem miattuk csin�ltam. Magam miatt. Azt szeretn�m, hogy mikor t�k�rbe n�zek, el�gedett legyek, ne s�ssem le r�gt�n a szemem. Na j�, tal�n egy kicsit Daniel miatt is szeretn�m. Az irodalom �ra jutott az eszembe, �s Forbes tan�rn� szavai „Pl�t�i szerelem a t�volr�l csod�l�s, amikor belet�r�dsz, hogy nincs es�lye annak, hogy megszerezd azt a szem�lyt, akibe szerelmes vagy, de m�gsem tudod elfelejteni.” Szeg�ny Petrarca, most valahogy jobban tudok azonosulni vele. Lehet, hogy ha „kicsit” el�bb sz�letek, t�k�letes lelki t�rsam lenne, de nem panaszkodhatom, nagyon j� bar�tn�ket kaptam, mindegyik m�s-m�s, kieg�sz�tik egym�st, de m�gis p�ratlanok. Alice p�ld�ul, visszah�z�d�, kedves, halk, de tudja, mikor kell besz�lni. Rebecca az ellent�te, hangos, �r�lt, vad, besz�l, ha kell, ha nem. Eloise, az „ikertestv�rem”, ugyanolyan mint �n, teli van szeretettel, bolondos, nevetg�l�s, de legink�bb hihetetlen�l makacs. Ebb�l vannak a nagyobb veszeked�seink, de mivel t�l fontos nekem ahhoz, hogy elvesz�tsem, mindig bocs�natot k�rek, m�g ha nem is az �n hib�m. Pedig �n sem vagyok az az enged�keny t�pus. S�t! Rajta k�v�l mindenkin�l makacsabb vagyok. Beismerem, egy �jabb rossz tulajdons�gom, b�r ez n�ha a hasznomra van.

Damon

Hetyk�n s�t�ltam a f��ton. Unalmamban k�pes voltam kij�nni, ezek k�z� az emberek k�z�, de m�r b�nom is. El�ttem egy-k�t m�terrel s�t�lt – ink�bb lebegett – egy szerelmesp�r, aki m�sr�l nem tudott besz�lni, csak hogy mennyire im�dj�k egym�st. Ha nem ker�ln�m a felt�n�st, egy pillanat alatt felt�pn�m a torkukat. Kevesebb�rt is �ltem m�r embert. Daubs egy kisv�ros, telis-tele idi�ta vid�kiekkel. Legsz�vesebben itt hagyn�m ezt a porf�szket. Az emberek fur�k, r�gim�diak, a l�nyok r�men�sek, a fi�k ny�pic b�jg�n�rok, m�s sz�val ez a tipikus vid�ki �let mintap�ld�ja. M�g nem tal�lkoztam egy eml�t�sre m�lt� emberrel sem. Nem tudom felfogni, minek is j�ttem ide. Ez egy szar hely, �s m�g lepukkant is. P�ld�ul az nem valami bizalomgerjeszt�, hogy az ember cs�t�rt�k este semmit nem tud csin�lni. B�nom is �n! Az nekik probl�ma, ha nem tudnak lek�tni. Ha unatkozni kezdek, abb�l sosem s�l ki j�. Unottan n�ztem fel egy fekete kov�csoltvas l�mp�ra, ami k�r�l rengeteg apr� molylepke k�r�z�tt. Tov�bb s�t�ltam a f��ton, m�g el nem �rkeztem egy keresztez�d�shez. Egyenesen a f��ton mehettem tov�bb, balra egy mell�kutc�ba, jobbra pedig az orsz�g�thoz lehetett kimenni. Jobbra n�ztem. Az erd� fel�. Mennyire tasz�tja az embert egy ilyen s�t�t hely, �n m�gis oda v�gytam. Elv�gre a s�t�ts�g teremtm�nyei k�z� tartozom. Tov�bb folytattam ez utam a f��ton. Az utca f�nylett az es� miatt. Nem r�g �llhatott el. V�gigsim�tottam a hajamon. Csurom v�z vagyok, de annyira le voltam foglalva a gondolataimmal, hogy �szre sem vettem, mikor az es�felh� elvonult felettem. Furcsa. Hirtelen meg�lltam. Valami volt a j�rd�n. Leguggoltam, hogy jobban szem�gyre vehessem. M�g csak meg sem kellett er�ltetnem a szemeimet, ahogy lehajoltam, r�gt�n l�ttam, hogy mik a lila kis foltocsk�k. Szirmok. Felvettem, �s megszagoltam �ket. Ez az illat… Az izmaim elernyedtek, �s elengedtem magam. Ki�lesedtek a fogaim. Egy p�r pillanat m�lva �szbe kaptam, �s lassan fel�lltam. A j�rd�ra meredtem. A kis lila foltok jelz�l�mp�kk�nt mutatt�k az utat. �nk�ntelen�l elindultam.

Laine

Elgondolkodva l�ptem ki a zuhany al�l. Holnap p�ntek, ami azt jelenti, hogy neh�z napunk lesz. H�l’ istennek siker�lt �sszekaparnom egy h�rmasnyi tud�st fizik�b�l. Bel�ptem a szob�mba, �s megborzongtam. Kell nekem nyitva hagyni az ablakot. Valami�rt betegesen ragaszkodtam ahhoz - eg�szen addig, m�g teljesen meg nem fagytam -, hogy est�nk�nt kinyissam az ablakot. Megnyugtat� volt hallgatni a kinti csendet. Kiv�ve, mikor Pickard, Mrs. Ballsgort tacsk�ja �gy d�nt�tt, hogy eg�sz �jszaka besz�lgetni fog p�r utcabeli kuty�val. Odal�ptem az ablakhoz, kibambultam az ablakon, k�zben a kilincs�rt ny�ltam, de f�l�ton meg�llt a kezem. Valaki ott �llt. Esk�dni mertem volna. Az el�tt�nk l�v� l�mpa nem vil�g�totta meg az idegen arc�t, de az agyam minden apr� r�szlet�t gondosan elrakt�rozta. K�b� �gy 180-190cm magas, izmos, fekete b�rdzsekis, fekete haj� fi� – vagy f�rfi? – �llt a h�zunk el�tt, �s az ablakom fel� fordult. Azt�n elt�nt. Mindez egy m�sodperc t�red�ke alatt t�rt�nt. – Ez az Laine, m�r k�pzel�dsz is! – idegesen nevetve fordultam el az ablakt�l, �s kil�pkedtem a szob�b�l. Kimentem a konyh�ba bekaptam n�h�ny falatot. Lassan ettem a szendvicset, szinte f�lelmetesnek t�nt azonnal visszamenni a szob�mba. Mikor m�g kisebb voltam, arr�l �lmodoztam, hogy egyik este a sz�ke herceg feh�r lovon kavicsokkal kezdi dob�lni az ablakom, �n kin�zek, �s azt l�tom, hogy egy r�zsacsokorral �s egy „Szeretlek” felirat� t�bl�val �s mosolyog r�m. Persze, ez m�r r�g volt. Mostanra azt akarom, hogy egyik pillanatr�l a m�sikra t�nj�n fel, kapjon az �l�be, �s cs�koljon meg. Felkaptam egy �veg vizet a konyhapultr�l, �s a szob�m fel� vettem az ir�nyt. Tal�n ez h�lyes�g, de �n akkor is �r�ln�k neki. Elv�gre a f�rfi az f�rfi. Kell, hogy legyen akarata. B�r, a mai vil�gban csod�ln�m, ha tal�ln�k ilyet. Ledobtam az �gyra a vizet, �s bekapcsoltam a laptopom. Az �gyra vetettem magam egy ceruz�val, �s egy kis k�kesz�ld k�nyvecsk�vel, az �n legjobb bar�tommal. Kinyitottam, majd �rni kezdtem:

„Kedves Napl�m!

Ma egy esem�nytelen napon vagyok t�l, lesz�m�tva azt, hogy azt hiszem hallucin�ltam. �pp az ablak el�tt �lltam, mikor egy m�sodpercre – vagy m�g annyira se – egy alak villant fel a h�zunk el�tt… Mivel az emberek nem tudnak egyik pillanatr�l a m�sikra elt�nni, k�tlem, hogy ez val�ban megt�rt�nt. Mostan�ban el�g kialvatlan vagyok, biztos csak emiatt t�rt�nt. Ma �tj�ttek Rebecc��k, �s s�t�tt�nk tort�t a b�lra. Rem�lem, hogy nagyon j�l fog siker�lni, �s egyik barom sem rontja el. B�r, ezt biztos, hogy nem fogom hagyni. Elv�gre, �n vagyok az eg�sznek az �sszefog�ja. �n vagyok az oszt�lyunk Ms. Probl�mamegold�ja. �gy �rzem, eg�sz j�l megy. �h, m�g semmit nem �rtam Danielr�l. Hogy is feledkezhettem meg r�la? Igaz�b�l, semmi v�ltoz�s, nem hallottam fel�le n�gy napja, �s nem mondom, hogy nem esik rosszul. Kezdek agg�dni, hogy ugyanaz fog t�rt�nni, mint tavaly, de t�l b�szke, vagy ink�bb t�l f�l�nk vagyok, hogy �n kezdem�nyezzek. Lehet, hogy jobb is �gy. Megint t�ls�gosan bele�ltem magam. De a „jeleket” mire v�ljem? �h, val�sz�n�, hogy ezeket is bek�pzelem magamnak. Kezdek nevets�gess� v�lni. Ugyan mit tehetn�k?”

Elgondolkozva csuktam be a napl�mat. Tal�n jobb lenne, ha t�nyleg kivern�m Danielt a fejemb�l. �gy mindenkinek jobb lesz, mindenki marad a saj�t vil�g�ban, senki nem fog s�r�lni. Fel�ltem, �s az asztalom fel� n�ztem. A g�pem t�relmesen v�rta, hogy be�rjam a jelsz�t. R�huppantam a sz�kre, �s vill�mgyorsan beg�peltem a szavakat.

Damon

Ez meleg volt! Az izgalomt�l lihegve �lltam a f��t melletti f�k s�t�tj�ban. Az a l�ny pont akkor n�zett ki, mikor az ablaka alatt �lltam. Rem�lem el�g gyors voltam. Kisim�tottam fekete hajamat a szememb�l, �s pr�b�ltam felid�zni a l�nyt. S�t�tbarna haj, nagy barna szemek. Egy sz�l t�r�lk�z�ben n�zeget kifel� az ablakon. Ez szinte m�r felh�v�s kering�re. Pr�b�ltam minden er�mmel meg�llni, hogy visszamenjek, de m�gis visszafordultam. Musz�j l�tnom. Csak m�g egyszer. Nyitva van az ablaka, csak belesek rajta, besz�vom az illat�t, belek�stolok… – Nem! Eszedbe ne jusson! – suttogtam magamnak. – Mi�rt ne? Csak kit�rl�d az eml�keit, �s tov�bb�llsz – mormolta egy hang az agyamban. De �n nem akartam tov�bb�llni. Elegem volt a folytonos k�lt�zk�d�sb�l. Egyszer�en csak �lni akartam a saj�t �letem, felt�n�smentesen. Pont ez�rt j�ttem ebbe az unalmas, sz�rke v�rosk�ba. Meg�lltam a halv�nys�rga ker�t�s el�tt, �s feln�ztem az ablakra. Bent f�lhom�ly uralkodott, val�sz�n�leg egy kisl�mpa, vagy egy sz�m�t�g�p adta a f�nyt. Hangtalanul felm�sztam a ker�t�sre, �s a sarkaimra guggoltam. �s igen, ott volt �. Cs�p�g�tt a haj�b�l a v�z a t�rd�re, mosolyogva n�zett egy kis feh�r laptopot, majd elnevette mag�t. Megd�bbentem. R�g nem hallottam m�r ilyen �szinte, tiszt�n cseng� nevet�st. Meg kell ismernem �t. H�tr�lni kezdtem, �s leugrottam a ker�t�sr�l m�g mindig �t n�zve. Azt�n minden jel n�lk�l elkomolyodott, �s az arca zavart volt. Az ablak fel� fordult. Ha dobogna sz�vem, most biztos meg�llt volna. Abban nem voltam biztos, hogy az el�bb megl�tott, de most biztosan. L�ttam a szem�ben a meglepetts�get, �s a k�v�ncsis�got, de – amit k�s�bb az �ton s�t�lva furcs�lltam – f�lelmet nem. Ugyan ki ne ijedne meg egy s�t�t alakt�l az ablaka alatt? Ez a l�ny vagy abnorm�lis, vagy… Vagy ki tudja? De ahogy ezen merengtem, m�r tudtam, hogy � az eny�m lesz.

Laine

Kinyitottam a szemem. El�g vil�gosnak t�nt ahhoz, hogy elkezdhessek agg�dni. Az iskol�ba val� be�rkez�semet t�k�letesre fejlesztettem. �ltal�ban t�red�km�sodpercekkel a tan�r el�tt sz�guldottam be a terembe, de az�rt n�ha el�fordult, hogy ut�na. Hunyorogva r�pillantottam a telefonom �r�j�ra. 6:17. Kiv�teles nap, amikor nem aludtam el. Ez furcsa, pedig �jszaka alig b�rtam aludni. Tal�n hajnali h�rom fele nyomhatott el az �lom. Eg�szen od�ig a furcsa alak j�rt az eszemben. Vagy nagyon j�l hallucin�lok, vagy t�nyleg ott volt. �n ink�bb az el�bbire szavazn�k. El�gg� sz�rre�lisnak t�nt. Rem�lem, az�rt ma este is fogok ilyet hallucin�lni. De mi t�rt�nt velem? K�pzel�dtem egy�ltal�n m�r valaha? Ahogy fel�ltem, �s lassan kik�sz�l�dtam az �gyb�l, kir�zott a hideg. Ma se lesz nagy forr�s�g az biztos. K�t hatalmas �s�t�s k�z�tt kit�molyogtam a f�rd�szob�ba, ahol lassacsk�n �sszeszedtem magam. A konyh�ban m�r eg�sz frissnek �reztem magam. Kayley m�r a cs�ng�n l�gott, apa kisz�lt a szob�j�b�l, hogy siessek, erre felkaptam a t�z�raim, a t�sk�m, �s a kab�tom, felh�ztam a cip�m, �s kifele vettem az ir�nyt. Kay toporz�kolva �llt a kapunk el�tt. H�t igen, a t�relem nem az er�ss�ge. – V�gre, hogy itt vagy, azt hittem, m�r ki sem j�ssz! – kezdett r� szemreh�ny�an. Az ablakom el�tti j�rda fel� b�multam, ahol tegnap azt a fura idegent l�ttam, ha egy�ltal�n l�ttam. – Hah���! – Kayley rik�csol�sa s�rtette a f�lem. – Figyelek! – mondtam �rtatlanul sug�rz� tekintettel. – Akkor indul�s, szedd a l�bad csajszi, lek�ss�k a buszt, m�rpedig �n ilyen cip�ben – mutatott a l�bain l�v� fegyvernek min�s�l� magas sark�kra – nem fogok szaladni! – elmosolyodtam.

Mik�zben Kayley a tegnapi pasiz�si kalandjair�l mes�lt, azon gondolkoztam, hogy vajon t�nyleg k�pzel�dtem-e. �s ha nem, mi�rt kezelem ilyen laz�n? Mi�rt nem t�r ki rajtam valamif�le p�nik, vagy legal�bb egy kis ijedts�g, amit�l norm�lisnak �rezn�m magam? Azt hiszem ez ebben az esetben teljesen indokolt lenne. Mert ugyan m�gis, mi van, ha egy szat�r leste ki a k�vetkez� �ldozat�t? Na j�, ezen a lehet�s�gen m�g �n is elborzadtam. K�tlem, hogy ez �gy lenne. Mindenesetre, egy�ltal�n nem f�ltem. Ebben a percben elhat�roztam, hogy senkinek sem sz�lok a rejt�lyes idegenr�l – m�r ha l�tezik. Ha �n furcs�llom, h�t m�s minimum �r�ltnek gondolna. Nem csod�lom. �n is annak gondoln�m magamat. B�r tudn�m valahogy bizony�tani, hogy nem k�pzel�dtem. Legal�bb magamnak. Ez egyfajta visszajelz�s lenne, hogy nem �r�ltem meg. Mi van, ha m�gis? Ezen nem voltam hajland� tov�bb gondolkozni. Az a f�rfi ott volt, �s pont. Ennyire nincs �l�nk fant�zi�m. – Laura! Figyelsz te egy�ltal�n r�m? – �sszerezzentem – Persze… Andrewr�l mes�lt�l, ugye? – Rosszall�an cs�v�lta a fej�t. – Andrewval m�r t�bb mint 2 h�napja szak�tottunk. � egy szem�t. Anthonyr�l volt sz�, ha �rdekel. – Fintorgott r�m. – Egy�bk�nt, ha m�r r�la van sz�, Anthony biztos megmondan�, hogy mi a bajod. Tudod, pszichol�gusnak k�sz�l. – K�zben meg�rkezt�nk a buszmeg�ll�ba – Nincs nekem semmi bajom! – Kayley v�llat vont. – H�t, a te dolgod. De �n a helyedben felkeresn�k egy specialist�t. – Felnevetett. Vele nevettem �n is. Tudtam, hogy nem mondja komolyan.

Sietve kapkodtam a l�baim fel a l�pcs�n. M�g egy emelet, �s c�ln�l vagyok. – Csak el ne ess! – ahogy a fejemben kimondtam a szavakat, lecs�szott a l�bam a k�vetkez� l�pcs�fokr�l. Megkapaszkodtam a hozz�m legk�zelebb l�v� dologban, �s az utols� pillanatban visszar�ntottam magam. Fels�hajtva, kisim�tottam a hajamat az arcomb�l, �s feln�ztem, azt�n megdermedtem. Daniel �llt nevetve el�ttem. – Te t�nyleg ennyire �gyetlen vagy? – F�lig v�r�s�dtem. K�r�lbel�l t�zszer eshettem el el�tte csak id�n. Mell�kesen hozz�tenn�m, hogy h�rom napja kezd�d�tt el az iskola. – Szia! – Mondtam zavaromban a m�g mindig vigyorg� fi�nak. �k�lbe szor�tottam a kezem. – J�l mulatsz? – miut�n nem �rkezett v�lasz, csak hahot�z�s, kisv�rtatva keser�en megsz�laltam – �r�l�k. Akkor szia. – K�z�ny�sen tov�bbindultam a l�pcs�n, ahol visszhangzott a nevet�se. A sz�vem f�jdalmasan sajgott. Nem azt v�rtam, hogy az �l�be vesz, �s felvisz a gyeng�lked�be, de az�rt egy kis agg�d�s j�lesett volna. De � csak nevetett. Kinevetett engem. Meg�lltam egy ablak el�tt, �s a k�nnyeimmel k�szk�dve n�ztem a leg�rd�l� es�cseppeket. A kezembe temettem az arcom. „Nem!” V�gigsim�tottam a hajamon, �s a radi�torra t�maszkodtam. „Nem vagyok gyenge. Nem hagyom, hogy eltiporjon. �n… �n j�l vagyok!” Azt�n t�gra ny�ltak a szemeim. �benfekete haj. A f�rfi az ablak el�tt �llt az utc�n, �s nyilv�nval�an engem n�zett. Deja-vum t�madt. Kit�ptem az ablakot, �s der�kig kihajoltam, egy pillanattal k�s�bb realiz�l�dott bennem, hogy a m�sodikon vagyok. Az ismeretlen ismer�s h�tat ford�tva nekem elindult az ellenkez� ir�nyba. – H�! H�, v�rj! – Biztos vagyok benne, hogy meghallotta, de nem fordult vissza. Bekanyarodott egy sz�k utc�ba, �s elt�nt. Akkor teh�t nem k�pzel�dtem. De ha mindez val�s�g, vajon mit keresett a h�zunk el�tt? A f�lelem enyhe vill�ma s�p�rt rajtam v�gig, de azt�n elt�nt. Az oszt�ly fel� indultam.

Damon

R�gy�jtottam, �s m�lyet belesz�vtam a cigibe. Megint �szrevett. Kiab�lt, hogy v�rjak, de nem tettem. Ugyan mit mondtam volna? H�, ki akarom sz�vni a v�redet, de el�tte persze dugni egy j�t. Nem is rossz �tlet. Vil�gh�r� voltam a meggy�z�k�pess�gemr�l. � is val�sz�n�leg olyan buta liba, mint ebben a v�rosban az �sszes l�ny, igaz�b�l nem is �rtem minek pazarolom r� az id�met. Tal�n mert unatkozom… Mindegy, akkor is meg akarom ismerni �t, �s azt a seggfej sr�cot is, aki kir�h�gte. �reztem a l�ny �rz�seit. Elkeseredetts�g, sz�gyen, �s v�gyakoz�s. Csak nem a szerelme? Nevets�ges, hogy ezek a mostani l�nyok milyen ide�llal rendelkeznek. V�llat vontam, �s g�nyosan elmosolyodtam. Teh�t m�gsem m�s, mint a t�bbi. � is egy ed�ny, akit hamarosan ki�r�tek. Szinte sajn�lom a csini pofij�t, lehet, hogy azt megtartom. Nevetni kezdtem, �s �jabbat sz�vtam a cigarett�ba. �hes lettem a gondolataimt�l. Egy k�z�pkor� f�rfi s�t�lt el el�ttem. K�z�mb�sen v�gigm�rtem. Bele�stam a gondolataiba. Csal�d, munka nincs, r�ad�sul egy perverz diszn�. Elfintorodtam a k�pekt�l a fej�ben. – Mit n�zel seggfej? – Mordult r�m. Elvigyorodtam. – A reggelimet. – Meglepve r�m n�zett. Nem ilyen v�laszt v�rt, az biztos. – Mit mondt�l? – Hmm, m�g s�ket is, nem lesz valami finom falat. A nyak�n l�v� �t�eret figyeltem, ami �temesen l�ktetett. A f�rfi idegesen h�tr�lni kezdett. – Te beteg vagy, haver! – Eldobtam a cigarett�t, �s fel� indultam. – Sz�val most m�r haver. Eddig seggfej voltam. – A f�rfi hangosan nyelt egyet, �s gyors�tott a h�tr�l�son. Lassan elkezdtem fel� k�zel�teni kezdtem, �s v�g�l teljesen beter�tettem a l�t�ter�t. �t nem fogom megig�zni. Nem �rdemli meg, hogy nyugodtan haljon meg. M�lyen a szem�be n�ztem, mire abbahagyta a h�tr�l�st, de tov�bbra is reszketett. Az utols� szava a rohad�k volt.

Laine

Az iskola v�gre v�get �rt h�t sz�rnyen hossz� �ra ut�n. R�ad�sul ki sem mozdultam a term�nkb�l, mert rettegtem att�l, hogy Daniellel tal�lom szemben magam. Mikor v�gre a szabadleveg�n voltam, fell�legeztem. A buszmeg�ll� fel� indultam. Vajon meddig fog ez �gy menni? Mert nem tudom, meddig b�rom m�g. Meddig hagyom m�g, hogy ennyire megal�zzon? De mit tehetn�k? – Csatlakozhatom? – Sz�lalt meg mellettem egy m�ly hang.�sszerezzentem, majd jobbra n�ztem. � volt az. Meglepet�semben sz�lni sem tudtam. Szerencs�re, � megtette ezt helyettem. – J�l sejtem, hogy mi m�r tal�lkoztunk, igaz? – Meredten n�ztem r�, �s kimondtam a legels� dolgot, ami az eszembe jutott. – Ugye most nem hallucin�lok? – Hangosan felnevetett. �gy l�tszik, sz�rakoztat�nak tal�lta az ijedts�gemet. – Nem, nem hinn�m. Szerintem, nagyon is j�l l�tsz. – Nyeltem egy nagyot. – Akkor… – R�m mosolygott. – Igen, engem l�tt�l a h�zatok el�tt kedves… - Egy pillanat ut�n r�eszm�ltem, hogy a nevemet k�ne mondanom, �gy h�t nagy nehezen kiny�gtem, �s odavontattam a kezemet. – Nagyon �rvendek Laine! Az �n nevem Damon. – Te j� �g! Most cs�kolta meg a k�zfejem. F�lem t�v�ig elv�r�s�dtem.

Egy ideig n�m�n s�t�ltunk egym�s mellett. V�g�l � t�rte meg a csendet. – Gondolom k�v�ncsi vagy, mi�rt �lldog�ltam a h�zatok el�tt. – elgondolkodtam – Nem, �n igaz�b�l arra lenn�k k�v�ncsi, hogyan t�nt�l egy egyik pillanatr�l a m�sikra. – Elmosolyodott – Gondoltam, azzal jobban megijesztelek, ha ottmaradok �s b�mullak m�g egy kicsit. – k�rd�n n�ztem r�. – Azt hittem, legal�bb megpr�b�lsz meggy�zni, hogy nem vagy egy perverz leskel�d�. – Hangosan felnevetett. – Hogy �n? Kukkol�? Ne n�zz ilyen gonosznak. – R�m mosolygott, de a szemei komolyak maradtak. A f�lelem enyhe hull�mai s�p�rtek v�gig rajtam. Valami�rt vesz�lyesnek �reztem a fick�t, pedig itt s�t�ltam f�nyes nappal a v�ros legzs�foltabb hely�n vele, sz�val nagy val�sz�n�s�ggel semmit nem �rthatott volna nekem. – Mi�rt is ne n�zhetn�lek annak, nem ismerlek el�gg�, hogy bizton elhihessem az ellenkez�j�t. – Maga el� n�zett, �s mosolygott – J�l �rvelsz, eg�sz okos vagy. – megvillantak a szemeim. – Bocs�nat, hogy ki�br�nd�tottalak, ha egy kisv�rosi frusk�ra sz�m�tott�l. – Hangosan felnevetett. – �les a nyelved, kisl�ny. – Forgattam a szemeimet. – Na mindegy, t�rj�nk vissza az eredeti t�m�hoz. Sz�val, hogy t�nt�l el csak �gy? �s, ha m�r itt tartunk, minek kukkolt�l? – Mondtam kihangs�lyozva az utols� sz�t, azt�n oldalra fordultam, hogy a szem�be n�zhessek, hogy l�ssam igazat mond-e, csakhogy � m�r nem volt ott. Valaki megkocogtatta a v�llam a m�sik oldalon. Meglepetten ford�tottam arra a fejem, majd egy fekete szemp�rral tal�ltam szembe magam, ami maximum �t centire volt az arcomt�l. Megesk�dtem volna, hogy ott s�t�lt a m�sik oldalamon, t�lem �gy m�sf�l m�terre egy pillanattal el�bb. A szemem sark�b�l v�gig figyeltem. H�trah�k�ltem, �s � nevetve tov�bbs�t�lt, mire �n k�vettem. – El�g lesz ennyi az els� k�rd�sre? A m�sodikra, hmm. H�t, csak ott �llt�l egy sz�l t�r�lk�z�ben, �s v�tek lett volna nem n�zni egy ilyen gy�ny�r� l�nyt. – Oda�rt�nk a buszmeg�ll�ba, de � nem �llt meg, csak intett, hogy k�vessem. – Sz�val egy ingyen sztript�z rem�ny�ben �llt�l meg. – �tkoztam azt a napot, amikor �gy �p�tett�k meg a szob�m, hogy b�rhol �lt�zzek is, mindenhol p�ratlan bel�t�s t�ruljon az utc�n b�m�szkod�k szeme el�. Elvigyorodott. – Ha sz�ls�s�gesen akarunk fogalmazni, akkor igen. De – ek�zben egy l�p�ssel k�zelebb j�tt – ne csak a rosszat l�sd meg az emberben. Vehetn�d b�knak is. – G�nyosan elmosolyodtam. – ���, megtiszteltet�s kedves Damon, hogy kukkolt�l. – A hajmba t�rtam. – Na j�, bocsi, kicsit rossz napom volt, nem veszem j�l a vicceket. Ind�tsunk tiszta lappal. – Mosolyogtam r� bocs�natk�r�en. – Akkor, de csakis akkor tal�n – az ut�bbi sz�t k�l�n kihangs�lyozta – megbocs�tok, ha elj�ssz velem vacsor�zni holnap este. – Elgondolkodtam. Mit is tudok �n err�l a sr�cr�l? Mi van, ha egy elmebeteg darabol�s gyilkos, aki az erd�be visz vacsor�zni, ahol �n leszek a f��tele? Azt hiszem, egy kicsit �l�nk fant�zi�val lettem meg�ldva. M�lyet l�legeztem. – Ok�, elmegyek veled, de akkor, �s csak is akkor, ha nem akarsz kiny�rni. – Meglepetts�gemre, komoly maradt. – Majd megl�tjuk, mit tehetek az �gy �rdek�ben – sz�lalt meg. Nagyot nyeltem – Ook�, elj�tt az a pillanat, amikor kezdek megijedni. – Damon zsebre dugott k�zzel hetyk�n s�t�lt mellettem, a mondatom hallat�n el�m v�gott, �gy arra k�nyszer�ltem, hogy r�n�zzek. – M�g csak most? – Mosolyodott el. Az a fajta mosolyg�s volt ez, amit�l kivert a v�z. Sz�vd�gleszt� volt �s f�lelmetes. Az egyik r�szem legsz�vesebben azonnal leteperte volna. Ennek ellen�re csak enyh�n eld�nt�ttem a fejem, mire a szemei r�tapadtak a nyakamra. A nyakamra tapasztottam a kezem �s zavarodottan n�ztem r�. – Csak nem valami �rdekeset l�tt�l? – Enyh�n megr�zta a fej�t, �s visszal�pett mell�m, majd tov�bbs�t�ltunk. – Jut eszembe – pillantottam k�rd�n r� – tulajdonk�ppen hova s�t�lunk? A buszmeg�ll�t, ahova indultam �gy t�z perce hagytuk el. – Damon legyintett. – Hazaviszlek. �gyis tudom a j�r�st! – Vigyorgott r�m. Elnevettem. Az m�r egyszer biztos. De lehet egy indiszkr�t k�rd�sem? – B�lintott, mire folytattam. – Mi�rt parkoltad ilyen rohadt messze a kocsidat? – Kuncogva v�laszolt. – Hogy legyen id�nk besz�lgetni. Am�gy m�r itt is vagyunk. – K�rben�ztem. Damon egy f�ra mutatott. Kit�rt bel�lem a nevet�s. – Te mennyit sz�vt�l? Egy f�val neh�zkes a hazajut�s, ugye tudod? – Forgatta a szemeit. – A fa m�g�tt, kedvesem. – Felemelve a kulcsait megnyomott egy gombot, mire a fa m�g�tti j�rm� hangos pittyeg�ssel v�laszolt. Csak most l�ttam mi lapul a lombok m�g�tt. Egy ’67-es �benfekete Mustang Shelby GT 500-as. �s hogy mi�rt tudtam ezt ennyire pontosan? Mert az az aut� volt az �lmom! Megmerevedtem, �s kiguvadt szemekkel b�multam felv�ltva az aut�ra �s Damonre. – Ez… Ez… – habogtam – gy�ny�r�. – Damon noszogatni kezdett. – Igen az, de tudtad, hogy az aut� csak �gy visz el bizonyos helyekre, ha be is �lsz? – Felocs�dtam, de a cinikus hangj�val mit sem t�r�dve megindultam a j�rg�ny fel�. V�gigsim�tottam a vonal�t. – Na j�, induljunk! – Csiripeltem izgatottan. Elmosolyodott, majd kinyitotta az any�s�l�s fel�li ajt�t. – H�lgyem? – Mondta szinte dorombolva. – �, k�sz�n�m kedves uram. – Habogtam, azt�n elvigyorodtam. Egy pillanat alatt bev�g�dott a kocsiba �s ind�tott. A motor dorombolva �letre kelt. – Mehet�nk? – vigyorgott r�m. B�lintottam, mire � beletaposott a g�zba.

Folyt. k�v.:)