1.Fejezet

Az els� tal�lkoz�s

Borong�s, k�d�s napra virradt szeptember elseje. Mikor kinyitottam a szemem, r�gt�n l�ttam, hogy az id�j�r�s alkalmazkodott az iskolakezd�s napj�hoz. Az ut�bbi napok teljesen egybefolytak, nem t�rt�nt semmi eml�t�sre m�lt�. Ma reggel viszont, a sz�vem a torkomban dobogott. Minden �vben elj�tszom ezt, pedig m�r a harmadik �vemet kezdem a gimiben. Eszembe jutott, mikor el�sz�r l�ptem be a rozoga �p�letbe. Szinte remegtem. A „csup�n” 600 di�kkal rendelkez� iskola el�g f�lelmetes volt sz�momra. F�ltem, hogy k�v�l�ll� leszek, �n leszek a fura l�ny. De azt�n r�j�ttem, hogy el�nye is van, ha sokan j�rnak egy iskol�ba. Nem vesznek olyan k�nnyen �szre. B�r ez az ut�bbi h�rom �vben megc�fol�dott. Hirtelen a figyelem k�z�ppontja lettem. Friss h�s, szokt�k mondani. A ked�lyek szerencs�re lecsillapodtak, �s m�r csak egy vagyok a t�bbi hatsz�zn�gy di�k k�z�l, ez tegnap be is bizonyosodott a tan�vnyit�n. M�r nem n�ztek annyian k�v�ncsi, �rdekl�d� vagy �pp v�gy�d� tekintetekkel. Ez az, amit�l a legjobban f�lek, �s im�dom egyszerre. A figyelem k�z�ppontja.

R��r�sen �lt�ztem, mert mikor kin�ztem, �gy saccoltam, most m�lt el 6. Az agyam iskolaid�ben �ram� pontoss�ggal �bresztett 6 �s negyed 7 k�z�tt. Mikor �pp csak kiv�lasztottam a kedvenc m�lyvasz�n� p�l�mat, apa szok�s�hoz h�ven kopog�s n�lk�l berontott a szob�mba.

- Kisl�nyom, �lt�zz, elk�sel!- siettetett.

- Apa, mir�l besz�lsz, m�g csak f�l 7.

- Ink�bb f�l 8!

R�m�lten n�ztem az �r�mra. �, �n �s a saccol�s, mi�rt nem n�ztem meg ink�bb az id�t!

- Elviszlek kisl�nyom, de kapkodd magad! – �s becsukta az ajt�t.

�s �n rohantam. Megint siker�lt hatalmas szem�tdombot csin�lnom a szob�mb�l, ez�rt siettem, nehogy ap�nak megint esz�be jusson megs�rgetni a k�sz�l�d�semet. Kiszaladtam a konyh�ba, ahol majdnem any�nak �tk�ztem.

- J� reggelt Lara, ne felejtsd el bevenni a vitamint, tudod, hogy ap�dnak ez a m�ni�ja - miel�tt b�rmit v�laszolhattam volna, apa besietett a konyh�ba.

- K�sz vagy m�r? Vedd be a c-vitamint!

Sz� n�lk�l lenyeltem a kis feh�r pirul�t, majd r�pillantottam a falon l�g� �r�ra. Kir�zott a hideg. Az els� nap elk�sni. Az oszt�lyf�n�k repesni fog az �r�mt�l. Felh�ztam a cip�m, �s siettem az ajt� fele, ahol apa m�r v�rt.

- Apa, �n k�sz vagyok! Mehet�nk?

- Menj�nk! Szia anya, sietek haza!

M�r bent is �lt�nk a kocsiban. Az �t els� fele csendesen telt, azt�n persze musz�j volt r�k�rdeznie a leg�rz�kenyebb pontomra.

- Na �s, van m�r bar�tod?

- Nincs, apa…

- �s mi van azzal a Matthew gyerekkel?

- Csak bar�tok vagyunk! – Robbant ki bel�lem.

- Na, most mi az? M�r az is baj, ha az ember �rdekl�dik? – Apa ugyanolyan lobban�kony term�szet�, mint �n.

- Nem, de ezt m�r ezerszer elmondtam neked!

- Majd ha te is ennyi id�s leszel, neked is ennyiszer kell megk�rdezni dolgokat! – A fej�t cs�v�lva elhallgatott.

Az ezut�n k�vetkez� hossz� csendet v�g�l �n t�rtem meg.

- J�, sajn�lom.

- Semmi gond kicsim. Na, meg�rkezt�nk! Vigy�zz magadra, siess haza!

�szre sem vettem, hogy meg�rkezt�nk az iskola id�n ny�ron fel�j�tott �p�let�hez. – Szia! – Mondtam f�lhangosan, �s kik�sz�l�dtam az aut�b�l. Az udvar elhagyatott volt, �s minden t�l nyugodt, csendes. Tudtam, hogy ez rosszat jelent. Becsengettek. Mikor eszembe jutott, hogy az els� �r�m a m�sodikon lesz, megszapor�ztam a l�pteim. Amikor bel�ptem az �p�letbe, minden teljesen m�s volt, mint el�z� �vben. Az �p�t�szek sz�p munk�t v�geztek. Egy pillanatra meg�lltam a fali�js�gon l�v� �rarend el�tt, �s kikerestem az oszt�lyom, �s a mai els� �ra hely�t. J�l eml�keztem, m�sodik emelet 8-as terem. V�gigrohantam a folyos�n a l�baimat n�zve, nehogy megbotoljak valamiben (ez jellemz� volt r�m), de mikor az aula ajtaj�hoz �rtem, valami kem�nybe �tk�ztem. �, ne – gondoltam – az els� napon nekimegyek az ajt�nak. Egy halk szisszen�ssel k�rbe n�ztem, hogy ki l�tta a k�nos esetet, megk�nnyebb�lten tapasztaltam, hogy csak a port�s n�ni van a k�zelben. Azt�n feln�ztem �s elv�r�s�dtem. Most m�r �r�ltem volna, ha az ajt�nak megyek neki, de nem volt akkora szerencs�m. Egy magas, izmos testalkat� fi� �llt el�ttem fekete b�rkab�tban. A haja �sszekusz�lva, nyirkos a reggeli k�dt�l, rendezetlen tincsekben �llt �ssze-vissza. A sz�ja egy kedves mosolyra h�z�dott, �s a szemei… a szemei le�rhatatlanul gy�ny�r�ek voltak. M�lyz�ldek, �gy �reztem magamat t�l�k, mintha a dzsungel k�zep�n lenn�k. Engem n�zett. Vajon ki lehet �? Meg kell ismernem. A port�s m�g�ttem megk�sz�r�lte a tork�t. �sszerezzentem, �s tudatosult bennem, hogy t�tott sz�jjal b�mulom. Lassan becsuktam a sz�m. A rejt�lyes idegen, m�g mindig engem n�zett k�v�ncsis�ggal a tekintet�ben. Mikor siker�lt megtal�lni a hangom, megsz�laltam. - �, annyira sajn�lom, mindig ilyen figyelmetlen vagyok, ne haragudj. Nem s�r�lt�l meg?

Felvillant valami a szem�ben, azt hiszem egy cseppnyi meglepetts�g. Kiny�jtotta a kez�t, k�b�n valahogy �n is odavontattam az eny�met, de k�zfog�s helyett megcs�kolta a k�zfejem. Ett�l teljesen elv�r�s�dtem, �s elkezdtem sz�delegni. V�gre valah�ra megsz�lalt. – �n k�rek eln�z�st, nem vettem �szre, hogy ennyire sietsz. – �s ezzel elnevette mag�t. �, az a nevet�s… – Igaz�b�l, azt hiszem, elt�vedtem. Egy kis seg�ts�gre lenne sz�ks�gem. Meg tudn�d nekem mutatni, merre van a 207-es terem?

Pr�b�ltam nem b�mulni, mik�zben v�laszoltam. – Persze, ez a minimum miut�n bel�d estem. ���, neked mentem. – elfojtott egy mosolyt, az �n arcom pedig r�kv�r�s lett. Pr�b�ltam menteni a menthet�t. – Az �n �r�m a 208-ban lesz, sz�val meg tudom mutatni a termed. – Les�t�ttem a szemem, �s elindultam a l�pcs� fele, k�zben tudtam, hogy k�vet, l�ttam a fekete b�rdzsekit a szemem sark�b�l. Pr�b�ltam siet�sen venni a fokokat, m�r amennyire tudtam, � ugyanezt a sebess�get egy lass� s�t�val is el�rte. P�r perc bolyong�s ut�n sikeresen eljutottunk a 207-eshez. �gy l�tszik az iskola rendesen megv�ltozott ezalatt a h�rom h�nap alatt. – Itt voln�nk – mosolyogtam. – Itt voln�nk – ism�telte � is mosolyogva. – Nagyra �rt�kelem a seg�ts�get, amint tudom, viszonzom. – egy f�lmosolyt vetett fel�m, majd egy laza mozdulattal megfordult, �s benyitott a terembe. Nem tudom, vajon meddig �llhattam ott, de hirtelen felriadtam az �br�ndoz�sb�l, �s a termem fel� siettem. Kopogtam, benyitottam, v�gig hallgattam a tan�rn� szitkoz�d�s�t, amire igaz�b�l egy�ltal�n nem figyeltem, �s le�ltem a helyemre. Stephanie �s Rachel k�v�ncsian fordultak fel�m, ezt m�g halv�nyan �rz�keltem, de egy pillanattal k�s�bb m�r valahol teljesen m�shol j�rtam. K�pzeletemben �jra elkezdtem fel�p�teni az idegen alakj�t, az izmos test�t, hossz� l�bait, er�s karjait, az �sszekusz�lt barna hajtincseit, az arc�t, az �lla egyenes vonal�t, azt a mosolyt, amit�l egy pillanat alatt elolvadtam, �s az �lomsz�p z�ld szemeit, amik t�lont�l cs�b�t�ak voltak. Att�l f�ltem, hogy a legk�zelebbi tal�lkoz�sunkkor let�madom. Annyira intenz�ven j�tt el� a k�p, hogy az illat�t is ott �reztem az orromban. Nem tal�lkoztam m�g ilyen parf�mmel. Sz� szerint, mintha h�vogatott volna. Legink�bb egy g�r�g istenhez hasonl�thatn�m ezt a fi�t.

- Te mit gondolsz err�l Lara? – �lmodoz�somb�l Newton tan�rn� �les hangja riasztott fel.

- ���, eln�z�st tan�rn�, nem figyeltem. – H�t persze, hogy megint �n. Csak az�rt mert k�stem? J�, az elm�lt k�t �vben minden h�ten legal�bb k�tszer elk�stem. De mindig volt r� nyom�s okom! F�leg most…

- J� lenne, ha figyeln�l is az �r�ra, nem a falnak besz�lek!

Miel�tt v�laszolhattam volna, a cseng� f�lsiket�t�en hangos berreg�se v�get vetett az �r�nk. A tan�rn� v�lhet�en elmondta a h�zi feladatot, de �n teljes k�dben voltam. A sz�vem hevesen kezdett dobogni - Most ki kell mennem a folyos�ra. – gondolkoztam magamban – �s ha megint tal�lkozok vele? – Jesszusom, mikor lettem ennyire ny�pic? Hisz � is csak egy fi�, nem kell t�le f�lni. Kit�ntorogtam a teremb�l, �s hirtelen k�t oldalr�l bel�m karoltak. Oldalra n�ztem. Jobbr�l Stephanie agg�d� tekintettel pislogott r�m, balr�l Rachel egy ravasz mosollyal az arcomat f�rk�szte. – Laura Miller! �tl�tok �n rajtad. Tudom, hogy pasi van a dologban! – Mir�l besz�lsz? – mondtam gyorsan, tal�n t�l gyorsan is. Tudhattam volna. Rachel a pasi dolgokban szak�rt� volt. – Tudom �n, hogy valami t�rt�nt! A f�l�r�s k�s�sed ut�n eg�sz �r�n csak b�mult�l magad el�. El vagy var�zsolva, hercegn� – oldalba b�k�tt. – A� – ny�gtem nem t�l hitelesen. K�zben Steph csak kapkodta a fej�t. – Csajok, mi van? Mes�lj�tek m�r el nekem is, hogy mi folyik itt! – szeg�ny l�ny, a felfog�sa kicsit lass� volt, de aranysz�v� �s j�s�gos teremt�s volt. Ezt is szerettem benne. – Ugyan, semmi �jdons�g, Lara tal�lkozott valami pasival, akibe teljesen beleesett, �gy, hogy alig ismeri – H�t igen, Rachel t�l j�l ismer. – H�k�s, ez egy enyhe t�lz�s, hogy beleestem. Csak… Csak aranyosnak tartom. – Rachel r�gt�n tudta, hogy fej�n tal�lta a sz�get Megcsillant a tekintete. – Sz�val ki az �ldozat? Ismerem? J� pasi? Hol ismerkedtetek meg? – szinte ostromolt a k�rd�seivel. T�l nagy volt a kavarod�s, �gy is, �gy is rendet kellett tennem a fejemben, �gy h�t belekezdtem. Persze azt a r�szt kihagytam, amikor csak b�multam �t t�tott sz�jjal. – �s a v�g�n felk�s�rtem a 207-esbe, azt�n mondta, hogy ha lesz r� alkalma, megh�l�lja. – Amint abbahagytam, Rachel r�gt�n megsz�lalt. – Sz�val megh�l�lja! Ahogy kihallottam a sztorib�l, el�g lovagias a sr�c. – l�tv�nyosan illegetni kezdte mag�t, �s elm�ly�tette a hangj�t – �, Lara hercegn�, elj�ttem, hogy megmentselek a gonosz s�rk�nyt�l! – majd tekintete �jra ravassz� v�lt. – Ami engem illet, lenne n�h�ny sokkal izgat�bb �ltetem a megh�l�l�sra… A�, Lara! – Er�sen oldalba v�gtam, de t�l k�s� volt. � ott �llt el�ttem, �s enyh�n zavartan mosolygott, val�sz�n�leg az�rt, mert hallotta Rachel monol�gj�t. Rach fel� l�velltem egy vill�mokat sz�r� pillant�st, majd �vatosan visszan�ztem R�. � engem n�zett. A szemem sark�b�l nagyj�b�l l�ttam az els� reakci�kat. Rachel egy ragadoz� mosolyt vetett r�, majd a szemeivel majdhogynem let�pte az el�tte �ll� fi� ruh�it. Stephanie halkan nyelt egyet, les�t�tte a szem�t, �s m�sfele n�zett. �n csak ott �lltam zavartan, ugyanazzal a reakci�val. B�multam �t t�tott sz�jjal. V�gre megt�rte a csendet. – Szia! Ne haragudj, hogy zavarlak, de eszembe jutott, hogy az el�bb nem �rultam el a nevem. Eln�z�st a faragatlans�gom�rt, az �n nevem Stefan. – �s fel�m ny�jtotta a kez�t. De �n nem tudtam v�laszolni, a sz�vem a torkomban dobogott. Egy hossz� pillanat m�lva siker�lt egy sz�t kiny�gn�m. – L... Laura – mondtam dadogva. Gyeng�den megfogta a kezem, �s cs�kot nyomott r�. – �rvendek, Laura – Mint ha a m�lt sz�zadb�l l�pett volna ki. Annyira nem illett ide – b�r, teszem hozz�, nem esett nehezemre elviselni a t�rsas�g�t, �s biztos voltam benne, hogy j� p�r l�ny b�rmit megtett volna, hogy a helyemben lehessen abban a pillanatban.  A cseng� t�rte meg a k�bulatot. � m�g mindig a szemembe n�zett, �s mosolygott. – Nos, akkor k�s�bb tal�lkozunk – mondta kedvesen, elengedte a kezem – ez szinte f�jdalmas volt sz�momra – �s elt�nt a t�megben. Rachel azonnal el�m �llt csillog� szemekkel. – Ez a pasi… Ez a pasi egy f�listen! – Nem is f�l, gondoltam magamban. Rachel elsz�ntan n�zett r�m. – Lara. Meg kell szerezned! Ha nem teszed, akkor majd �n! – Na arr�l ne is �lmodj! – V�gtam vissza, mire � hangosan felnevetett. P�r m�sodperc ut�n Steph is felocs�dott �lmodoz�s�b�l, �s noszogatni kezdett minket. – Sr�cok, �breszt�! Nek�nk matekunk van a 005-ben! – Mikor be�rt�nk a terembe, az els� dolgom az volt, hogy mindenkinek k�sz�ntem, hisz eddig erre alkalmam sem volt. �ppen a t�sk�mban kutattam a matekk�nyv ut�n, amikor valaki befogta a szemem. – Na ki vagyok? – Hallottam a d�rm�g� hangot. – Jaj, Ethan ne sz�rakozz! – Megfordultam, �s az el�ttem �ll� borost�s fi�ra n�ztem. H�t igen, Ethan szak�lla valahogy olyan, mint Rapunzel haja. Soha nem hagyja abba a n�veked�st, �s ha nem borotv�lkozna, val�sz�n�leg � is leereszthetn� egy toronyb�l. Ez a gondolat mosolyg�sra k�sztetett. – R�g nem l�ttalak. Hogy telt a sz�neted? – Sajnos annak ellen�re, hogy nagyon j�ban vagyunk, nagyon ritk�n tal�lkozunk, mert Ethan egy 20 kilom�terrel arr�bb l�v� kisv�rosban lakik. – J�l, nagyon j�l. H�t, igen, de majd bep�toljuk. Ne hidd, hogy meg�szod a ny�ri besz�mol�mat – Kacsintott r�m. – Le�ltem a szokott helyemre, az ablak mell�, Stephanie pedig mell�m. A hajamat csavargatva sz�rakozottan kib�multam az ablakon, mikor hirtelen valaki az ablak el� ugrott. – Bu! – kiab�lta Joey, amire �n egy hatalmas sikollyal v�laszoltam. – Joey, jesszusom, tudod, hogy megijesztett�l? Ilyet m�skor ne csin�lj! – Bocsi, bocsi – mondta �rtatlan k�ppel, majd elvigyorodott – Hi�nyoztam? – Joey egy sr�c, aki k�t �ve szerelmes bel�m, a sz�linapomkor a t�le kapott aj�nd�kban volt egy lev�l, amiben le�rta, hogy sz�m�ra ez t�bb mint bar�ts�g, de �n ezt akkorra m�r pontosan tudtam. Nagy nehezen elmagyar�ztam neki, hogy az �rz�s nem k�lcs�n�s, mire � azt v�laszolta, legal�bb maradjunk bar�tok, teh�t most �gy �llunk. Nagyon kedves sr�c. – Persze, hogy hi�nyozt�l – mosolyogtam vissza. Egy pillanattal k�s�bb Mr. Birdman bej�tt a terembe, �s csendre utas�tott mindenkit –, de most menj, k�l�nben leharapj�k a fejem! – m�r k�s� volt, hallgathattam egy �t perces el�ad�st els� sorb�l a megfelel� iskolai magatart�sr�l. Miut�n v�gre elkezdte az �r�t, akkor is ink�bb csak a ny�rr�l besz�lt, �gy nyugodt sz�vvel bambulhattam ki tov�bb. Mikor kin�ztem, �szrevettem valamit, jobban mondva valakit. A sprint p�lya mer�legesen volt az ablakkal szemben, �s az egyik oszt�ly �pp futott. Josh volt a soros, r�la majd ink�bb k�s�bb, t�l hossz� a sztori. A p�rja egy magas, izmos barna haj� fi�. � volt az. Jobban kezdtem figyelni. A rajthoz k�sz�l�dtek, �s az ind�t� m�r kezdte is. „Vigy�zz, k�sz, rajt!”, visszhangzott a teremben. Elindultak, illetve �gy t�nt, mintha csak Stefan indult volna. �gy futott, mint akit pusk�b�l l�ttek ki, a f�rads�g minden nyoma n�lk�l. Mellette, Josh fut�s�t ink�bb egy lass�tott felv�telnek n�zn�m. Pedig nem, l�ttam a testtart�s�b�l, hogy fut, ahogy csak b�r. Egy p�r pillanat, �s Stefan bent volt a c�lban, az edz� tapsolt, mondott neki valamit, azt�n m�g megv�rta Josht. Eszm�letlen volt. N�ztem Josht, ahogy befut. El�g idegesnek t�nt, amit nem is csod�lok, ugyanis � volt az iskola egyik legjobb fut�ja. �ppen d�h�ngve kocogott oda a t�bbi fi�hoz, majd veszekedni kezdett vel�k. Odasand�tottam Mr. Birdman fel�, � �pp G�r�gorsz�gr�l mes�lt. V�gign�ztem a termen, mindenki el volt foglalva a saj�t dolg�val. Lassan visszafordultam az ablak fel�, �s akkor tal�lkozott �ssze a tekintet�nk. �gy n�zett, mintha belel�tna a fejembe.  A sz�j�t mosolyra h�zta, �s kivillantotta vak�t�an feh�r fogait. T�nyleg l�tezik ilyen elk�peszt�en vonz� fi�? Gyorsan elkaptam a fejem, miel�tt ism�t a b�vk�rbe ker�ltem volna, de �reztem, hogy � m�g mindig n�z. Minden er�fesz�t�sem ellen�re sem siker�lt Mr. Birdman b�v�r-kalandjaira figyelni. Szinte er�lk�dtem, hogy ne n�zzek r�, de ahogy egyszer megengedtem magamnak, onnant�l nem volt menekv�s. Am�g � �gy nem d�nt, hogy eln�z, addig �n nem b�rom levenni a szememet r�la – nem mintha ez annyira ellenemre lenne –, m�rpedig nem �gy t�nt, hogy sz�nd�k�ban �llna m�sfele n�zni. N�zett �s �n n�ztem, �s megint �reztem, ahogy a k�lvil�g elt�nik. Elcsendesedett minden, csak a sz�vdobog�somat hallottam, ami olyan hangos volt, hogy nem csod�ltam volna, ha � is hallja. Eg�sz nap itt tudtam volna maradni, pont �gy, de ezt Steph nem �gy gondolta. Megb�kd�s�tt, �s halkan megsz�lalt. – Lara, mi van veled ma? – Ezt �n is szerettem volna tudni. Mi t�rt�nt velem? Soha nem volt r�m ilyen hat�ssal egy fi�. Eld�nt�ttem, b�rmi �r�n, megpr�b�lok a F�ld�n maradni, �s nem elsz�llni, de tudtam, hogy ez nem lesz egyszer�. Az �ra tov�bbi r�sz�n ink�bb r�fek�dtem a padra, �s er�ltettem magam, hogy ne n�zzek fel. Kicsengettek, �s indultunk a k�vetkez� terembe, Rachel �s Steph csacsogtak, �n pedig pr�b�ltam �gy tenni, mintha tudn�m, mir�l van sz�. – M�r csak p�r m�ter – gondoltam – m�r csak p�r m�ter a teremig, �gy t�nik, ezt meg�sztam. A k�vetkez� pillanatban megbotlottam egy az folyos�n felejtett t�sk�ban �s elestem – volna, ha valami vagy valaki meg nem fog. Feln�ztem �s megl�ttam a m�lyz�ld szemeket. – Csak �vatosan! Ma mindenk�ppen �ssze akarod t�rni magad? – k�rdezte nevetve. El�nt�tt a m�reg, hogy mennyire �gyetlen vagyok. Seg�tett fel�llni, de m�g mindig a karjaiban voltam. A v�r�ss�get m�r szinte meg is szoktam. Visszanyertem az egyens�lyom, �s kiszabadultam a karjaib�l, b�r ez nem igaz�n volt �nyemre. – K�sz�n�m! – mondtam sz�gyell�sen. L�tezik, hogy valakivel ennyiszer fuss �ssze, �s ennyiszer ker�lj k�nos helyzetbe? � m�g mindig mosolygott, azt�n eln�zett a fejem f�l�tt, �s megkem�nyedett az arca. – Most mennem kell – mondta halkan – k�s�bb besz�l�nk. – �rzetem, ahogy a v�lla az eny�met s�rolja. K�s�bb besz�l�nk… rem�ltem, hogy betartja az �g�ret�t, de nagy csal�d�somra a d�lel�tt tov�bbi r�sze esem�nytelen�l telt. M�g mindig nem tudtam koncentr�lni. Mindenhol �t kerestem, h�tha felbukkan valahol, hogy megmentsen, �s kedvesen r�m mosolyogjon. Annyi el�nye volt, hogy tudtam besz�lni Stephel �s Rachellel. �tbesz�lt�nk, hogy kinek hogy telt a nyara, �s mint tavaly, id�n is meg�g�rt�k, hogy t�bbet fogunk tal�lkozni. Informatik�n v�gig zen�t hallgattam, f�ldrajzon �s angolon besz�lgett�nk, �s v�g�l az utols� �ra is elj�tt. Persze megint k�s�sben voltam, siettem az �nekterem fel�, �s kopogtattam. Az �nektan�r bentr�l sz�lt. – Gyere be Lara! – J�l ismert engem, � volt a kedvenc tan�rom, �s nagyon szerettem az �neket is, b�r soha nem jutott volna eszembe komolyabban foglalkozni vele. Ahhoz tehets�g is kellene. Ez az �ra sajnos gyorsan elr�ppent, �s mehett�nk haza. Steph �s Rachel m�g maradtak az iskol�ban, �n pedig a buszmeg�ll� fel� indultam buszomhoz, ahova term�szetesen Joey elk�s�rt. N�ha komolyan olyan volt, mint egy h�s�ges kutya. Kil�ptem az ajt�n �s fell�legeztem. H�t v�ge az els� napnak, �s siker�lt t�l�lni. – …�s Mr. Birdman az �r�letbe kerget. N�ha komolyan azt gondolom, hogy az a tan�r nem sz�zas. A m�ltkor is… Lara, figyelsz r�m? – furcs�n kezdett m�regetni – J�l vagy? – M�r megint elbambultam, a francba! – Persze, bocsi, Mr. Birdman… - A besz�lget�s�nket egy gy�ny�r� motorhang szak�totta f�lbe. �pp az �ton akartunk �tmenni, mikor meg�llt el�tt�nk egy BMW M6 cabrio. T�tott sz�jjal b�multam a csillog� fekete aut�t. Kisz�llt bel�le egy ismer�s alak. Stefan.

�gy l�tszott, � engem n�z �s mosolyog. Megsz�lalt. – Elviszlek. F�lek, ha busszal m�sz, annak karambol lesz a v�ge – nevetett. �szt�n�sen �n is elkezdtem mosolyogni. V�g�l is, mi�rt ne? Csak nem rabol el – sajnos. Kinyitotta az any�s�l�s fel�li ajt�t. – Nos, akkor, j�ssz? – k�rdezte. N�m�n b�lintottam. Besz�lltam Stefan j�rg�ny�ba, szeg�ny Joey egy sz�t se tudott mondani, ahogy �n sem. Mikor megtal�ltam a hangom, odaki�ltottam neki, hogy holnap tal�lkozunk, de k�tve hiszem, hogy hallotta a motorz�g�s miatt. A visszapillant� t�k�rb�l l�ttam a csal�d�st az arc�n. Elszomorodtam, �s lefele g�rb�tettem a sz�m. A szemem sark�b�l l�ttam, ahogy Stefan n�m�n elnevette mag�t. Esk�dni mertem volna, hogy az arckifejez�semen nevetett. – Ne akarj mindenkinek megfelelni – sz�lalt meg keser� mosollyal arc�n – nem lenne boldog �leted. Nem tudtam mit mondani r�, csak n�ztem �t. B�mulatosan gyorsan megy ez az aut�. A motor csak �gy dorombolt. Balra n�ztem, egyenesen a szem�be. Tengerz�ld szemek… Annyira �sszeillett ezzel az aut�val, mintha csak neki tervezt�k volna. Furcs�nak t�nt, hogy t�k�letes biztons�gban �reztem magam. H�rom mondatot besz�ltem ezzel a fi�val, p�r �r�ja ismertem csak, m�gis �gy �reztem, teljesen megb�zhatok benne. Lehet, hogy ez nem volt igaz, de abban a pillanatban ez igaz�n nem �rdekelt.

2. Fejezet

Az �tterem

Lass�tottunk. Reflexb�l megsz�laltam. – Nem itt lakom! – elmosolyodott. – Tudom. Azt mondtam, hazaviszlek, de azt nem mondtam, hogy mikor. Nyugi, nincs tervben az elrabl�sod! – �sszerezzentem, �s meg�llap�tottam, hol vagyunk. A v�rosk�zpontn�l l�v� hangulatos �tterem parkol�j�n�l. �tterem?  – J�ssz, vagy az aut�ban szeretn�l eb�delni? – nevetett. �nk�ntelen�l is ny�ltam a kilincs fel�, de nem volt ott. Az ajt� nyitva volt, �s � ny�jtotta a kez�t. Mosolygott. Az a kedves mosoly, amit �gy im�dok, �s nem tudok vele betelni. Kil�ptem, megfordultam, �s a kocsi �veg�ben megl�ttam magam. Sz�rnyen n�ztem ki. Felm�rtem magam a r�gt�nz�tt t�k�rben. Egy kopott p�l�, egy k�k farmer, fekete tornacip�, �sszekusz�lt haj, semmi smink. Nem a legjobb form�m. Gyorsan megfordultam, �s r�n�ztem. � a t�volba tekintett mereng� szemekkel. Fogadjunk, min�l hamarabb haza akart jutni. Ki akarna egy ilyen k�t ball�bas l�nnyal lenni? Mikor r�m n�zett, les�t�ttem a szemem. Bement�nk az �tterembe, term�szetesen kinyitotta az ajt�t el�ttem. Minden annyira �lomszer� volt. Nincs ilyen udvarias, figyelmes, seg�t�k�sz fiatalember a val��letben. Egy k�tszem�lyes asztalhoz s�t�ltunk, kih�zta nekem a sz�ket, majd � is helyet foglalt. Elgondolkodtam, hogy ha l�tezne is egy ilyen f�rfi, akkor egy�ltal�n mit keresne velem egy �tteremben? Olyan nevets�ges volt. Annyira t�k�letes volt, �n meg a t�k�letes ellent�te. Biztos csak az�rt h�vott meg, hogy megh�l�lja az �tbaigaz�t�st. – Megbocs�tasz egy pillanatra? – k�rdeztem, mikor eszembe jutott, milyen viharvert lehetek. – Persze! – felelte meg�rt�en. Felkaptam a t�sk�m �s az ajt� fel� s�t�ltam, amikor hirtelen el�m �llt. A sz�vem a torkomban dobogott. Besz�vtam az illat�t, ami teljesen megb�d�tott. L�legeztem m�g egyet, miel�tt el�jultam volna. A mellkasa ott volt p�r centire t�lem. Ha l�bujjhegyre �lln�k… - Hov�, hov� a t�sk�val? Csak nem meg akarsz l�gni? – nevetett, de a szeme komoly maradt. Zavaromban nyeltem egyet, �s megnyaltam a sz�m, ugyanis �gy �reztem, kisz�radtam. – �n nem, csak ���… a mosd�ba megyek. – Istenem, de sz�nalmas vagyok. M�g ilyen makog�st �sszehordani. B�tor�t�an r�m mosolygott – Rendben. Ne t�nj el, meg�g�rtem, hogy hazaviszlek. – Milyen kedves. Mik�zben arra figyeltem, hogy ne essek el, kimentem az ajt�n, �s bec�loztam a mosd�t. A t�k�rb�l egy sz�rny n�zett vissza r�m. Az arca gy�r�tt, a b�re fak�, a haja �sszekusz�lt, a szemei f�radtak. Na, megtessz�k, amit tudunk. Felk�t�ttem a hajam, megmostam az arcom, kif�s�ltem a hajam. M�g j�, hogy mindig magamn�l hordok egy f�s�t a t�sk�mban. K�zben azon gondolkoztam, vajon hogy ker�ltem �n ide? Minden, ami megt�rt�nt, az egy nap alatt t�rt�nt? Olyan mintha, egy h�t lett volna. Kicsit b�trabbnak k�ne lennem, �s akkor tal�n (er�sen al�h�zva a tal�n) lenne es�lyem n�la. Igen, ez az! B�tors�g, hat�rozotts�g, �nbizalom. Mikor �jra feln�ztem, nem javult sokat a helyzet, de az�rt �gy m�r kib�rhat�bb volt a l�tv�nyom. L�ttam az elt�k�lts�get a szemeimben. Megigaz�tottam a ruh�m, a hajam, �s visszaindultam, de ahogy k�zeledtem az �tterem ajtaj�hoz, �gy illant el a hat�rozotts�gom. Mikor kinyitottam az ajt�t, m�r nem is maradt bel�le semmi, de amikor megpillantottam magam Stefan vid�m mosoly�t, m�r nem is �rdekelt semmi. �gy �reztem, mellette �nmagam lehetek – ak�rmit is jelent ez. Odas�t�ltam az asztalunkhoz, �s le�ltem Vele szemben. – Sz�val, m�g egyszer szeretn�k bocs�natot k�rni, hogy bel�d rohantam, �s k�sz�n�m, hogy elkapt�l, mikor majdnem elestem. – mosolyogtam. – H�t, meglehet�sen �gyetlen vagyok. – Tettem hozz� nevetve. – Ez enyhe kifejez�s. –� is nevetett. – �, igaz�n sz�vesen tettem. Majd’ elfelejtettem, rendeltem neked egy kis vizet. – Milyen figyelmes, �s m�g j�l is v�lasztott. Nem szeretem az �d�t�ket. – K�sz�n�m, pont eltal�ltad, mit szeretn�k – Elmosolyodott. – Csak tippeltem – �s r�m kacsintott. – Sz�val Lara… – Felh�ztam a szem�ld�k�m. Meglep�dtem. Mi�rt Lar�nak h�vott, mikor Laurak�nt mutatkoztam be neki? M�lyen a szemembe n�zett. Elpirultam. – Ut�lod a Laur�t, nincs igazam? – Persze, hogy igaza volt. – Ne felejts el rendelni! – r�mutatott az el�ttem l�v� �tlapra. n�m�n b�lintottam. S�hajtottam, azt�n az �jdons�lt hat�rozotts�gommal k�rdeztem. – Mes�lj magadr�l. Honnan j�tt�l? – Nem siker�lt olyan hat�rozottra, mint amilyenre szerettem volna. � kuncogott – Mi olyan vicces? – elfintorodtam. – Melyiket szeretn�d tudni? Ahol sz�lettem, vagy ahol legut�bb �ltem? – k�rdezte. – Mindet – mondtam moh�n. Felnevetett, majd elkezdte. – Sv�jcban sz�lettem, ott �ltem egy darabig, de mivel �desap�m �zletember volt, sokat utaztunk. Voltam Franciaorsz�gban, Angli�ban, Luxemburgban, Belgiumban, �s m�g rengeteg orsz�gban. Ap�mmal bej�rtuk eg�sz Eur�p�t, de egy k�t h�napn�l nem maradtunk tov�bb sehol. P�r h�napja �rkeztem Amerik�ba, �gyhogy el�g �j nekem. – Sz�val azt jelenti, hogy itt se maradsz sok�ig. – mondtam leplezetlen csal�dotts�ggal a hangomban. Mosolygott. – Ide hossz� id�re j�ttem, mi�ta �desap�m meghalt, nincs nagy kedvem utazgatni. – Ooh, r�szv�tem, nem akartalak felkavarni – Siker�lt r�tapintanom a legrosszabb t�m�ra. Ehhez tehets�g kell. – Nincs semmi gond, m�r egy ideje meghalt, de az �zletet r�nk hagyta. Felh�ztam a szem�ld�k�m. – R�tok? – Pontosan. Nem mondtam, hogy van egy b�ty�m? Milyen feled�keny vagyok! – nevetett. �dzkodtam megk�rdezni, de annyira furdalta az oldalam a k�v�ncsis�g, megk�rdeztem. – Vele j�tt�l ide, vagy anyuk�ddal? Elkomolyodott. Ett�l f�ltem. – �desany�m a sz�let�sem ut�n elhagyott minket. Egyed�l j�ttem ide, az b�ty�mmal nagyon r�g�ta nem besz�ltem. – Megint elk�vettem azt a hib�t, hogy t�l �szinte voltam. – �s nem is szeretn�d vel�k felvenni a kapcsolatot? Sz�lj, ha t�l messzire menn�k. Szok�som. – mosolyogtam r� f�l�nken. �gy l�tszott �jra felvidult. – Nyugodtan. Szeretem az �szinte embereket. – m�lyen a szemembe n�zett – �desany�m d�nt�se az volt, hogy egyed�l hagy minket, �s �n ezt tiszteletben tartom. Az b�ty�mmal pedig – �gy l�tszott ezen igaz�n elgondolkodott – nos, sosem j�tt�nk ki �gy, ahogy kellett volna, �gy ink�bb elt�volodtunk egym�st�l, �s ez �gy a j� mindkett�nknek. – Elgondolkodtam – Nem is hi�nyzik? – Elmosolyodott, gondolom att�l, hogy mennyire pof�tlan vagyok a k�rd�seimmel. – J� k�rd�s. Nem igaz�n foglalkozom ezzel. Nincs id�m r�. – De akkor ez azt jelenti, hogy te most egyed�l vagy itt? – Nem tudtam elk�pzelni, hogy valaki ilyen id�sen teljesen egyed�l �ljen. Elmosolyodott az arckifejez�semen. – Nem, term�szetesen a nagyb�ty�mmal �lek, b�r ez nem sz�ks�ges, mivel m�r bet�lt�ttem a tizennyolcat, nincs sz�ks�gem gy�mra. Igaz�b�l, nem is ez�rt lakik velem, hanem mert nagyon j�ban vagyunk, �s persze a c�gben is sokat seg�t. – Megk�nnyebb�ltem. Egyed�l lenni soha nem k�nny�.

A pinc�r t�rte meg a csendet. Hozta a vizet nekem, �s egy k�v�t Stefannak. – Esetleg v�lasztottak m�r valamit? – n�zett fel�nk. Jesszusom, kiment a fejemb�l, pedig Stefan m�g sz�lt is, hogy v�lasszak. – Persze – sz�lalt meg magabiztosan – a h�lgynek k�rem, hozzon r�ntott sajtot sal�t�val, �n k�sz�n�m, nem k�rek semmit – N�ma tiltakoz�som ellen�re elk�ldte a pinc�rt. – K�sz�n�m, ism�t t�k�letesen v�lasztott�l nekem – mosolyogtam r� – de te mi�rt nem eszel semmit? – V�llat vont. – Nem igaz�n vagyok �hes, miattad j�ttem csak ide. – Csak miattam? Ezt vajon hogy �rdemeltem ki? – Sokat k�rdezt�l, most �n j�v�k! – nevetett fel. – Halljuk! – adtam meg magam �n is nevetve. Ahogy meghallottam a nevet�s�t, engem is nevet�sre k�sztetett. – Mes�lj magadr�l! – r�vidre fogta a k�rd�s�t. – Hmm… �n itt �lek m�r sz�let�sem �ta, a tipikus kisv�rosi l�ny sok testv�rrel, egy nagysz�j� ap�val, �s egy csendes any�val – mosolyogtam a csal�dunk t�k�letes le�r�s�n. – �n vagyok a legkisebb, ami azt jelenti, hogy �n vagyok apa kicsi l�nya. Nehezen viseli azt, hogy �n is feln�v�k. Van k�t b�ty�m, �s egy n�v�rem, az �sszes olyan makacs, mint �n, de apa azt mondja, hogy a legt�bb makacss�g a legkisebben gy�lt �ssze – felnevetett. – Nincs nagyon mit mes�lnem, �s sajnos nem utaztam k�rbe a vil�got, de nagyon szeretn�k utazgatni. Olyan izgalmas lehet. – r�m mosolygott. – Nem annyira, mint gondoln�d. – �sszer�ncoltam a homlokom. – Dehogynem. Rossz oldalr�l k�zel�ted meg. Ha j�l sejtem, az �zleti �gyek miatt nem sok id�d maradt a felfedez�sre. �gy igaz�b�l nem is l�ttad az adott orsz�got, csak a beton�p�leteket, a felh�karcol�kat. – Elgondolkozva n�zett r�m. – Meglep�dn�l, ha tudn�d mennyit kalandoztam. Egyszer, el is t�vedtem Portug�li�ban. – Mosolygott az eml�k hat�s�ra. Elnevettem magam. – Na de m�g is hogyan? – Cinikus tekintettel n�zett r�m. – Nem neh�z elveszni egy 3 milli�s lakoss�g� v�rosban. – Nem volt id�m v�laszolni, j�tt a pinc�r, �s hozta az eb�demet. – K�sz�n�m. Tudod mit jelent ez? – mutattam a t�ny�r fel�. V�llat vont. – Gondolom azt, hogy enni fogsz. – forgattam a szemeimet, � pedig elnevette mag�t – Ami azt jelenti, hogy innent�l neked kell besz�lned!  – H�t j�! Mit szeretn�l tudni? – k�rdezte. �n k�zben elkezdtem felv�gni a sajtot. – Hmm… Melyik volt a kedvenc v�rosod, �s mi�rt? – �gy l�tszik j�l feladtam neki a leck�t, mert �sszer�ncolta a homlok�t, �gy gondolkodott – A szem�lyes kedvencem Spanyolorsz�gban, Costa del Sol volt. Tal�n t�z�ves lehettem. �desap�mnak elmaradt a t�rgyal�sa, �gy egy�tt lement�nk a tengerpartra, �s az eg�sz napot egy�tt t�lt�tt�k. Nagyj�b�l ez volt az egyetlen nap, amikor nem munka miatt t�lt�tt�nk egy�tt hosszabb id�t kettesben. – tekintete megkem�nyedett, de egy perccel k�s�bb, mikor r�m n�zett, �s ell�gyult. – Igaz�b�l az �sszes utaz�s �lm�ny volt, �r�ltem, hogy annyif�le helyet bej�rhatok, annyi nyelvet, �s kult�r�t megismerhetek, �s m�g az �zlet titkait is elsaj�t�thatom. – annyira j� volt hallgatni. Eg�sz nap el�ltem volna itt Vele. Vele… Elpirultam. – M�gis, h�ny nyelven tudsz? Az angolt is nagyon akcentus n�lk�l besz�led. – Egy pillanatra elgondolkodott, majd nekikezdett a list�nak. – J� k�rd�s. Tudok n�met�l, franci�ul, spanyolul, olaszul, �s azt hiszem, egy kis orosz is ragadt r�m. Ja, �s persze angolul. – Kacsintott. A szemeim kit�gultak. Hat nyelven tud? Kezdtem magam elsz�gyellni, hogy a n�met nehezemre esik. Elkomolyodott. – A b�ty�m 12 nyelven tud, ezek k�z�tt van a k�nai �s a latin is, sz�val hozz� k�pest igen kezd� vagyok a nyelvtanul�sban. – Egy pillanatra elmer�lt a gondolataiban, azt�n felvidulva folytatta. – K�l�nben is, ha az adott orsz�gban vagy, ezerszer k�nnyebb megtanulni, hiszen r� vagy k�nyszer�tve, mert az elad�val valahogy meg kell �rtetned, hogy te egy kil� kenyeret akarsz. – Elnevettem magam. – H�t, �n ink�bb lerajzoltam volna. – Elmosolyodott az egyszer� megold�somon. A sz�vem megint a torkomban dobogott, ahogy r�m n�zett. Gyorsan az �r�ra pillantottam. – J�zusom, ennyi az id�? – Apa meg fog �lni. H�rom �ra volt, nekem kett�re otthon kellett volna lennem, m�g ha f�l l�bon ugr�lok is. – Ne haragudj, az �n hib�m! – mondta. – Nem, nem – szabadkoztam – �n is elfeledkeztem az id�r�l. – R�m mosolygott, amit�l megint hevesebben vert a sz�vem.

Fel�lltunk, minden tiltakoz�som ellen�re � fizetett, majd kis�t�ltunk az �tteremb�l. Term�szetesen kinyitotta el�ttem az �tterem, �s az aut� ajtaj�t is, �n pedig elvar�zsolva be�ltem. � is besz�llt, �s ind�tott. A csend kezdett k�nyelmetlenn� v�lni, �reztem, ahogy elpirulok. R�sand�tottam az arc�ra. Enyh�n mosolygott. Azt�n a kilom�ter�r�ra is. 180. Kikerekedtek a szemeim. Igaz, m�r kint voltunk az orsz�g�ton, de megr�misztett ez a sebess�g. – Stefan, lass�ts! – k�rtem. – Ez nem is gyors – mondta meglep�d�tten – Lara – mindig kir�zott a hideg mikor kimondta a nevem – ez egy BMW, nem lehet lassan menni vele – elvigyorodott. �n is. R�n�ztem, �s megint csak azt l�ttam, hogy mennyire elk�peszt�en gy�ny�r�. Zavarba j�ttem. Hirtelen �gy �reztem, ez a kocsi t�l apr�, nincs benne el�g leveg�. L�legeztem egy m�lyet, �s belekezdtem. – K�sz�n�m ezt a mai napot. J�l �reztem magam, �s sajn�lom a kellemetlens�geket, amiket okoztam – mondtam �szint�n. – Kellemetlens�geket? Ugyan m�r, �n is kifejezetten j�l �reztem magam veled. – mosolygott. – Nah�t, itt is vagyunk. Lehet, hogy t�nyleg lass�tanom kellett volna. – Kacsintott r�m. K�rben�ztem, �s meglepve l�ttam, hogy a h�zunk el�tt �llunk. – Honnan tudtad, hol lakom? – elmosolyodott. – Tippeltem – r�m kacsintott. – El�g j�l tippelsz. – Nevettem el magam. Enyh�n zavartan n�zett maga el�. – Azt hiszem, van �rz�kem hozz�. H�t akkor, szia! – Mosolygott r�m. – Szia – �n is visszamosolyogtam. Kisz�lltam az aut�b�l.

3. Fejezet

S�t�t �rny�k

Elvar�zsolva nyitottam ki a lak�s ajtaj�t. Apa r�gt�n nekem ugrott. El is feledkeztem az id�r�l. – Hol volt�l? Mi�rt nem vetted fel a telefont? – k�rdezte d�h�sen. – Elbesz�lgett�k az id�t a bar�taimmal – ez f�lig igaz volt – �s itthon hagytam a telefonom – ez teljesen igaz volt –, sajn�lom apa. L�ttam az arc�n, ahogy megenyh�lt – J�l van kisl�nyom, semmi gond, v�g�l is csak m�sf�l �r�t k�st�l. Legk�zelebb legyen n�lad a telefonod! – kiab�lt ut�nam a szob�mba. Alig v�rtam, hogy egyed�l legyek, �s �tgondoljam a mai napot. Ennyi inform�ci�t neh�zkes feldolgozni az agyamnak. Mikor bel�ptem a szob�mba, t�gra ny�ltak a szemeim. Mintha egy torn�d� s�p�rt volna v�gig a szob�mon. Azt�n eszembe jutott, mennyire siet�sen k�sz�l�dtem ma reggel. Az ma lett volna? Elhat�roztam, hogy rendet teszek, miel�tt b�rmibe is belekezden�k. T�z perc volt mindezt sz�tdob�lni, de kellett hozz� egy �ra, mire mindent pontosan a hely�re raktam. K�zben meg�ll�s n�lk�l gondolkodtam. Ez t�nyleg megt�rt�nt? Ink�bb t�nt �lomnak, mint val�s�gnak. Azt akartam, hogy igaz legyen, hogy tal�n sz�momra is lehet m�g rem�ny. Azt akartam �rezni, hogy m�gse vagyok annyira rem�nytelen. De azt�n ott van a sok mi�rt. Mi�rt ilyen kedves? Mi�rt pont velem? Mi�rt, mi�rt, mi�rt? Teljesen biztos voltam benne, hogy b�rmelyik l�nyt megkaphatn� az iskol�b�l, s�t, ink�bb mindet a v�rosb�l. De � engem h�vott el eb�delni. Igaz, ez k�nnyen meglehet, hogy csak az �g�rete – hogy megh�l�lja a kedvess�gemet – betart�sa volt. T�bb mint val�sz�n� volt ez a lehet�s�g abb�l kiindulva, hogy milyen udvarias volt. Meg �gy egy�ltal�n, a t�nyekb�l. Csak r� kell n�zni, azut�n r�m. Nem vagyunk egy s�lycsoportban. De m�gis, olyan j� volt abba az �lomba ringatni magam, hogy t�nyleg �rdeklem, �s nem csak egyfajta k�teless�gtudatb�l h�vott el. Pedig, az �lmodoz�s soha nem vezet j�ra. �ssze k�ne szedni magam, a t�nyeket n�zni, �s abb�l vonni a konzekvenci�t. Mivel nincs el�g inform�ci�m, ez�rt v�rnom k�ne n�h�ny napot, m�g eleget tudok �sszegy�jteni. Elv�gre l�ny voltam, a l�nyok k�nnyen meg�rzik, ha valaki t�bbet �rez egyszer� bar�ts�gn�l. Rem�ltem, hogy ez Stefann�l is olyan k�nny� lesz, mint Joeyn�l. �ssze voltam zavarodva, megint t�l sokat gondolkodtam. Mikor v�gre v�geztem, a szob�m csillogott-villogott. El�gedetten n�ztem k�rbe. R�pillantottam az �r�ra: �t. Kimentem a konyh�ba, �s ahogy megpillantottam, hogy a mosogat� tele van koszos ed�nyekkel, automatikusan odal�pkedtem, �s nekikezdtem. Legal�bb szerzek any�nak egy-k�t szabad pillanatot – amit persze �gy is arra fog haszn�lni, hogy megcsin�l valami m�st. M�r a mosogat�s v�g�n�l j�rtam, mikor �les f�jdalom has�tott az ujjamba. Felszisszentem, �s bekaptam a v�rz� ujjamat, mik�zben ragtapasz ut�n keresg�ltem. V�gre tal�ltam egyet, �s gyorsan leragasztottam a sebet. J� m�ly v�g�s volt, apa nemr�g �lezte meg a k�seket, �gy a fekete h�sv�g� k�ssel is jobban kellett volna vigy�znom. Mik�zben f�l k�zzel, �gyetlenkedve befejeztem a mosogat�st, azon gondolkoztam, mihez is fogok most kezdeni. Azt m�r most tudtam, hogy a tanul�st elfelejthetem, k�ptelen lenn�k r�koncentr�lni. A m�sik �tlet az volt, hogy elmegyek egyet kocogni. Ez volt az egyetlen rendszeresnek mondhat� tev�kenys�gem ny�ron, �s meg kell hagyni, el�gg� megszerettem. Megt�r�ltem a kezem, �s a szob�mba mentem. R��r�sen �lt�ztem, hisz, m�g csak h�romnegyed hat volt. Kimentem ap�nak sz�lni, hogy elmegyek, persze r�gt�n r�kezdett. – Nem vagy �hes? Soha nem eszel. A v�g�n m�g elfogysz, kisl�nyom. K�l�nben meg hova m�sz? – csak �gy sorozta a k�rd�seket. – Nem vagyok �hes, ettem a v�rosban. �s mindig szoktam enni, csak soha nem l�tod. – grimaszoltam – Csak kocogni megyek. – K�zben felh�ztam a sportcip�m, felgumiztam a hajam, �s indultam is – volna, ha nem b�jt volna el el�lem a headsetem. V�g�l p�r perc ut�n megtal�ltam a zsebemben – ki gondolta volna – �s elk�sz�ntem ap�t�l. – F�l �ra m�lva j�v�k, vittem kulcsot! Szia! – �s m�r kint is voltam a szabadban. Kicsit h�v�s volt a leveg�, m�r hat volt, �s s�t�tedett. – Legal�bb senki nem fog felismerni, �s zavartalanul futhatok. – Gondoltam magamban. Szerettem a s�t�tet.

Elhat�roztam, hogy a v�ros sz�l�n fogok futni, mert ott cs�nd van, �s minden sokkal nyugodtabb, mint beljebb. Elindultam az lefel� utc�nkon, k�zben beraktam egy megnyugtat� sz�mot, �s halkan d�doltam. K�zben megint a mi�rteken gondolkodtam. Olyan �tlagos vagyok, � pedig… nos, h�t, minden volt, csak �tlagos nem. Megkaphatna egy egzotikus sz�ps�get, mint Carmen, vagy egy modellt, mint Anne, esetleg egy term�szetes hossz�l�b� sz�ke gy�ny�r�s�get, mint Steph. Annyi lehet�s�g van, �s � m�gis engem h�vott meg eb�delni. �rthetetlen. �nk�ntelen�l ism�t arra gondoltam, hogy csak az �g�ret�t akarta betartani. Ez el�g stabil �ll�t�snak bizonyult. Ugyan mit szeretne egy olyan t�k�letes kidolgozott test�, mogyor�barna haj� �s tengerz�ld szem� t�k�letes f�rfi, t�lem, az �tlagos testalkat�, �tlagos arc�, �tlagos �let� l�nyt�l? K�zeledtem az utca v�g�hez, ahol m�r a l�mp�k is csak ritk�bban �gtek, nem fenyegetett annak a lehet�s�ge, hogy valaki megl�t. Na, itt lakik Kaylee, halkan kell kocognom, ha kij�n, innen nem megyek el hamarabb, mint m�snap reggel. Elmosolyodtam. Nagyon szerettem Kayleet, f�lre�rt�s ne ess�k, de rengeteget tudott besz�lni.

C�lhoz �rtem. Az egyenes �tszakasz, kev�s l�mp�val, b�r innen n�zve el�g f�lelmetesnek t�nt. A zene v�ltott, j�tt egy gyorsabb �tem� sz�m, ami seg�tett az elindul�sban. Nekiindultam a t�vnak, �s nem is volt annyira neh�z, mint ahogy azt gondoltam. Egy j� ideje kocoghattam, amikor egy hangot hallottam h�tam m�g�l. – �, kisl�ny, nem f�lsz a s�t�tben? – a hangja alapj�n 20 �v k�r�li lehetett. �sszerezzentem, meg�lltam a l�mpa alatt, �s a hang ir�ny�ba fordultam. – Nem – mondtam hat�rozottan. Nem tudtam kivenni az alakot, � a l�mpa f�nyk�r�n k�v�l �llt. – Pedig k�ne. Az ilyen vesz�lyes alakokt�l, mint �n. – felnevetett, a nevet�se annyira eml�keztetett valaki�re – lassan kezdtem kivenni a k�rvonalait. El�g magas volt, �s fekete b�rdzsekit viselt. Egy picit elkezdtem f�lni. Ugyan mit akar ez a f�rfi? Ismerem egy�ltal�n? Mi�rt �ll�tott meg? Ez el�g j� k�rd�snek t�nt, �gy hangosan is kimondtam. – Szeretn�l valamit, vagy hagysz futni? – felnevetett. – Csak egy �zenetet k�ne �tadnod – emelte fel a kezeit menteget�z�sk�pp – Azt �zenem az �cs�mnek, hogy itt vagyok, �s vigy�zzon a bar�tn�csk�j�re, nehogy �tcs�b�tsam a rossz oldalra. – gonoszan kuncogott, majd k�zelebb l�pett a f�nyen bel�lre. Majdnem elt�tottam a sz�mat. Eszm�letlen�l gy�ny�r� volt. Annyira, mint… Stefan! A nevet�se is Stefan�ra hasonl�tott, csak gonoszabb volt. De ez a f�rfi m�shogy volt gy�ny�r�. Itt �llt velem szemben, maga volt a gonoszs�g megtestes�t�je, �gy �llt, mint egy nagymacska, aki t�madni k�sz�l. Fekete hajtincsei eltakart�k a f�l�t, m�lyfekete szeme cs�b�t�an n�zett r�m. A szemei… feneketlenek voltak, belen�ztem, �s �gy �reztem beszippantanak. Az ajkamba haraptam. Hihetetlen�l vonz� volt. Egy hatalmas l�p�ssel �tszelte a k�zt�nk l�v� t�vols�got, olyannyira, hogy a mellkasa p�r centire volt t�lem. Nem mertem feln�zni r�, csak azt �reztem, hogy lehajol, �s megcs�kol. Szinte harapta az ajkaimat, mag�hoz h�zott, �s v�gig sim�totta nyakamon, �s er�sen belemarkolt a hajamba. N�m�n sikoltottam, leveg� ut�n kapkodtam, a szemeim t�gak voltak, a sz�vem iszonyatosan kalap�lt. Pr�b�ltam eltolni magamt�l minden er�mmel, de mindhi�ba. Olyan volt, mintha egy j�gt�mb�t akarn�k eltolni. Felesleges pr�b�lkoz�s. Lefogta a kezem, neki alig ker�lt er�fesz�t�sbe �n viszont nem b�rtam kiszabadulni. �reztem milyen hatalmas ereje van, olyannyira, hogy szerintem k�pes lett volna kiszak�tani egy f�t a hely�r�l. Elkezdtem rettegni. Menek�lni akartam, Stefan karjaiba. De olyan er�sen fogott, hogy egy centit se b�rtam mozdulni. Azt�n elernyedtem. A cs�kja l�ggy� v�ltozott, �s gyeng�den simogatta az arcomat. P�r pillanattal k�s�bb elengedett. K�t ujj�val felemelte az �llam, �s m�lyen a szemembe n�zett. – Legk�zelebb – mondta k�nnyed mosollyal az arc�n – �nk�nt fogsz megcs�kolni. – Mikor azt�n v�gre elengedett, a f�ldre rogytam, �s a fejem nagyot koppant a betonon. Els�t�t�lt minden.

Egy �gyban �bredtem. Egy ismeretlen �gyban. Stefan hajolt fel�m agg�d� arccal. – Lara, j�l vagy? – k�rdezte ijedten. – I-igen… - mondtam lassan. – Mi t�rt�nt? Hol vagyok? – Stefan arca megv�ltozott. Megkem�nyedett, �s d�h�s lett. – Eml�kszel mit mes�ltem a b�ty�mr�l? – Igen, hogy nem vagytok j�ban – felnevetett, de semmi vid�ms�g nem volt a hangj�ban – Az egy enyhe kifejez�s, hogy nem vagyunk j�ban. Gy�l�lj�k egym�st. Damon mindent megpr�b�l elvenni t�lem, ami egy picit is boldogg� tesz. A lak�somon vagy, Lara. �gy sajn�lom. – az arca megb�n� lett. – S-semmi baj… – suttogtam. Hirtelen eszembe jutott minden apr� r�szlet. Fel�ltem az �gyban, �s leveg� ut�n kezdtem kapkodni. Stefan riadtan fogott meg. – J�l vagy? Mi t�rt�nt? – most mit mondjak erre?! – Miut�n hazahozt�l elindultam futni, �s egyszer csak megsz�l�tott egy idegen, aki azt �zente, hogy mondjam meg, hogy vigy�zz a bar�tn�dre, nehogy elcs�b�tsa. Azut�n… – nem mertem elmondani. – Folytasd Lara, mi volt azut�n – Stefan borzaszt�an ideges lett. – El�jultam, �s itt �bredtem fel. – nem mondhattam el neki, ki tudja, hogy reag�lt volna r�. – B�ntott?  – Stefan a fog�t csikorgatta �s tajt�kzott a d�ht�l. Kev�s v�lasztotta el att�l, hogy most r�gt�n a b�tyja nyom�ba eredjen. – Nem, csak mikor el�jultam, bevertem a fejem. – Azt�n agg�d�ra v�ltott. – �, Lara, �gy sajn�lom, miattam t�rt�nt ez az eg�sz. – f�lre�rtette. Nem miatta t�rt�nt – �n mentem ki egyed�l az �jszaka k�zep�n, m�ssal is megesett volna. – J�l vagyok – hazudtam. Nem voltam j�l. A fejem l�ktetetett, �s iszonyatosan sz�d�ltem. De �gy l�tszik, j�l hazudtam, mert Stefan mintha megnyugodott volna. – Mennyi az id�? Jesszusom, 8 �ra. Haza kell jutnom! – m�r el�re hallom a kiab�l�st. – Hazaviszlek. Fel tudsz �llni? – megpr�b�ltam, �s siker�lt. B�r a fejem olyan neh�z volt, ak�r egy vasgoly�. Kit�mogatott a kocsij�hoz, �s elhajtottunk. Mikor a h�zunk el� �rt�nk, elfogott a f�lelem, hogy apa mit fog sz�lni. Stefan k�r�ltekint�en ott �llt meg, ahol nem l�tszott az aut�. Meg�leltem, �s kisz�lltam. Pr�b�ltam egyenesen menni, kisebb-nagyobb sikerrel. Mikor bel�ptem az ajt�n, nagy megk�nnyebb�l�semre apa m�r aludt. Halkan a konyh�ba lopakodtam, ahol egy poh�r vizet t�lt�ttem magamnak. – Mi�rt j�tt�l ilyen k�s�n? – Sz�lt egy hang a h�tam m�g�l. H�trafordultam, anya volt az. Nem volt ideges, ink�bb k�v�ncsi. – Tal�lkoztam egy bar�tommal, �s elbesz�lgett�k az id�t – mit mondhattam volna? �gy l�tszott, ett�l megnyugodott. – Menj, pihend ki magad, holnap kor�n kelsz. – Megk�nnyebb�lten t�molyogtam a szob�m fel�. Nem volt er�m se f�rdeni, se fogat mosni. Bementem a szob�mba, �s led�ltem az �gyra, de nem j�tt �lom a szememre. A fejem l�ktetett, rengeteg gondolat kavargott benne, musz�j volt rendeznem �ket. Teh�t, mi is t�rt�nt ma? Reggel k�sve rohantam az iskol�ba, belebotlottam Stefanba, egy kedves, aranyos fi�ba, akivel sokat besz�lgettem, hazaj�ttem, �s mikor elindultam futni, megt�madott egy idegen, Damon – azt hiszem ezt sziszegte Stefan a fogai k�z�tt. Teh�t ez a Damon r�viden megfenyegetett, azt�n akaratom ellen�re megcs�kolt. A k�vetkez� k�pkocka az, hogy egy puha �gyban fekszem, �s Stefan hajol f�l�m. Elmondtam neki mindent, lesz�m�tva a cs�kot. Nem tudom biztosan, hogyan reag�lt volna. Annyira zavaros volt minden. De az a legmeglep�bb, hogy nem f�lek. Nem f�lek Stefant�l, se Damont�l. Egyed�l a reggeli �bred�st�l f�lek.

Elhat�roztam, hogy ma Stefanr�l fogok �lmodni. A m�lyz�ld tekintet�r�l, a puha barna haj�r�l, a kedves mosoly�r�l, az �lel� karjair�l. Mi�rt nem lehet itt velem? N�lk�le olyan egyed�l �rzem magam. Mag�nyosan…

4. Fejezet

Az �lom

Reggel iszonyatos l�ktet� fejf�j�ssal �bredtem. Mikor fel�ltem �gy megsz�d�ltem, hogy vissza kellett fek�dn�m egy pillanatra. Nem b�rtam felemelni a vizes�veget az �gyam mell�l, �s mikor az �r�ra pillantva l�ttam, hogy m�g csak f�l hat, elhat�roztam, hogy visszaalszom egy picit. De valami megakad�lyozott. Volt a fejemben egy t�ske, ami nem hagyott aludni. Azt�n r�j�ttem mi volt az. Az �lmom. �lmomban egy elhagyatott gy�r melletti mez�n k�boroltam. Sz�rk�let volt, alig l�ttam valamit a f�lhom�lyban, de kerestem valakit. �t kerestem. Ott �llt el�ttem, de h�tat ford�tott nekem. Pr�b�ltam ki�ltani neki, de egy hang sem j�tt ki a torkomon, pedig bel�l �v�lt�ttem a nev�t, „Stefan!”, hirtelen egy hatalmas fekete felh� bor�totta az egyet. Zuhogni kezdett a j�ges�, a sz�l az arcomba csapkodta a hajam, �ts�v�tett a v�kony pizsam�mon. Egy �rny ker�lt k�z�m �s Stefan k�z�, ami k�zeledett fel�m. Azt�n kitisztult egy ponton, �s vil�gosan l�ttam az engem figyel� s�t�t szemp�rt. Egy m�lyr�l t�r� velej�ig gonosz nevet�s r�zta meg a r�tet, �s �n n�m�n sikoltva rohantam Damon el�l, de t�l lass� voltam, v�gigs�p�rt a r�ten, �s elkapott…

Nem volt m�r kedvem aludni, �gy h�t �vatosan felkeltem, �s a f�rd�szoba fel� vettem az ir�nyt. Lezuhanyoztam hideg v�zzel, ami ar�nylag fel�bresztett, fogat mostam, �s l�farokba k�t�ttem a hajam. Mikor visszamentem a szob�mba, �s kin�ztem az ablakon, a szok�sos felh�r�teg fogadott. – Ejnye, szeptember, nem lesz�nk �gy j�ban – morogtam f�lhangosan. Fel�lt�ztem, bepakoltam a t�sk�mba �s kimentem a konyh�ba. Anya szendvicseket k�sz�tett, apa bent volt a szob�ban, hallottam, ahogy a szekr�nnyel vacakol. –A francba Anne, ez a rohadt szekr�ny megint nem ny�lik! – Anya s�hajtott egy m�lyet, �s a szoba fel� indult – Mondtam m�r, hogy ne t�pd, hanem emeld meg, �s h�zd ki – mondta csendesen. Neki persze els�re siker�lt. Apa kij�tt �s k�sz�nt. – J� reggelt Lara! – J� reggelt apa ��s anya! – K�zben anya is vissza�rkezett t�z�rait k�sz�teni. – J� reggelt! De kor�n kelt�l ma! J�l aludt�l? – k�rdezte mosolyogva apa. – J�l – hazudtam. �gy l�ttam, hogy a n�v�rem m�g aludt, a b�ty�m m�r elment. M�r ki akartam szabadulni otthonr�l. R�n�ztem a mikr� �r�j�ra. H�t �ra. Lassan indulhatok is a buszhoz. Visszamentem a szob�mba, �s felkaptam a v�llamra a t�sk�m. Nem olyan nagy gond, ha hamarabb ki�rek a buszmeg�ll�ba. Egy pillanatra meg�lltam, �s kibambultam az ablakon. Mintha egy fekete BMW k�rvonalait l�ttam volna a h�zunk el�tt. A sz�vem majd kiugrott a hely�r�l. �rtem j�tt. Felvettem a kab�tom, a cip�m, �s elb�cs�ztam ap��kt�l. – Ha k�sel, h�vj fel! – eml�keztetett apa. – J�, j�. – mondtam ny�zottan – Sziasztok! – �s m�r rohantam is ki. Harmadszorra siker�lt csak beletal�lnom a kapu kulcslyuk�ba, �gy remegett a kezem. Mikor v�gre siker�lt, kiv�g�dtam a kapun �s odarohantam a kocsihoz. Mikor besz�lltam a sz�vem m�g mindig hevesen vert. Persze Stefan kinyitotta, �s becsukta ut�nam az ajt�t. Mikor besz�llt kedvesen r�mosolyogtam – J� reggelt! – agg�d�an, de mosolyogva n�zett r�m – J� reggelt! Hogy aludt�l? Kipihented magad?– nem akartam nyugtalan�tani az �lmommal, hossz� is lett volna elmes�lni – Eg�sz j�l. Igen, siker�lt. De mi�rt j�tt�l �rtem? M�r megh�l�ltad azt, hogy seg�tettem a termekkel. – s�t�ttem le a szemem. T�gra ny�lt szemekkel n�zett r�m, majd elmosolyodott. Lara – megremegtem, az arcom a kezei k�z� fogta, �gy r� kellett n�zem – amikor elh�vtalak eb�delni, nem emiatt tettem. – tartott egy kis sz�netet – Az�rt vagyok a k�zeledben, mert ott akarok lenni. – j�l hallottam? �, az lehetetlen. – De mi�rt pont �n? – akaratlanul is kimondtam a gondolatomat. Elkomorult az arca. – Lara, annyira lebecs�l�d magad. Higgy nekem. – Megr�ztam a fejem, �s len�ztem a sebv�lt�ra. Nincs igaza. Csak egy l�ny vagyok, � pedig t�k�letes. Feln�ztem r�, �s � elmosolyodott. – Majd �n megmutatom neked, mennyit �rsz. – Elford�totta a kulcsot, a motor halkan morogva �letre kelt, majd beletaposott a g�zba, a gumik csikorogtak, �s vill�mgyorsan elindultunk. El is felejtettem, hogy Stefan milyen gyorsan vezet. Beles�ppedtem az �l�sbe, �s szapor�n lelegeztem. Nem voltam hozz�szokva ehhez a temp�hoz. Ki�r